„Két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra.”
„Ha ki kéne választanom azt az előadást, amelyik legjobban jellemző az ezredforduló évtizedeinek magyar színpadi néptáncművészetére, a Násztánc az esélyesek között lenne.”
(Kutszegi Csaba, Tánckritika.hu)
Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.
Az előadás Nagy László Menyegző című versére támaszkodva mutatja be az esküvői szertartás utáni eseményeket, a lakodalmi forgatagot, illetve az immár párrá forrott két fiatalt. Ám az ifjú pár olyan lakodalom részesévé válik, amely nem a szent és nagy hagyománynak, az élet újrakezdésének a folyamatába illeszkedik, hanem annak látványos és drasztikus ellentéte. Az esküvő, a szent ünnep itt a tánc forgatagában önmaga ellentétébe csap át: rossz erkölcseink gyorsan megmutatkoznak, az életek sorra aláhullnak. Ezen csak a szoborrá dermedt fenséges nászpár szimbóluma és közös, tiszta duettje segíthet.
Közreműködnek:
a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara,
meghívott zenész: Bősze Tamás
Menyasszony: Németh Eszter Vőlegény: Farkas Máté Örömanya: Herczku Ágnes mv. / Enyedi Ágnes mv. Vőfély: Hetényi Milán Zeneszerzők: Borbély Mihály, Sipos Mihály Koreográfusok: Bakó Tamás, Farkas Zoltán „Batyu” Jelmeztervezők: Tóth Ildikó Németh Anikó (az örömanya ruhája)Díszlettervező:
Molnár Zsuzsa Dramaturg: Oláh-Fenyvesi Judit Rendező-koreográfus: Farkas Zoltán „Batyu” A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg. Zenekarvezető: Radics Ferenc Tánckarvezető: Kökény Richárd Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György Művészeti vezető: Pál István Szalonna Együttesvezető: Mihályi Gábor
Helyszín
Budapest, 1124, Csörsz u. 18.