Négyszer négyes plusz egy Jean-Efflam Bavouzet és a Kodály Kvartett

Az etikettre és az apró gesztusokra oly érzékeny párizsi közönség igencsak meglepődött, amikor azt látta, hogy César Franck f-moll kvintettjének zongoristája a darab befejeztével úgy vonul le a színpadról, hogy „véletlenül” a kottatartón felejti saját példányát. E gesztust sokan a művel szembeni megvetés jeleként értelmezték, ami azért is tűnt meglehetősen otrombának, mert az illető zongorista maga is zeneszerző volt, ráadásul a darab dedikációja is neki szólt. Camille Saint-Saëns magatartása – soha nem fogjuk már megtudni, hogy tudatos volt-e egyáltalán – úgy vonult be a zenei kalauzok lapjaira, mint „kisebb fajta botrány, mely beárnyékolta Franck kvintettjének ősbemutatóját”. Ha a művet nem Párizsban, hanem Berlinben vagy Lipcsében mutatták volna be, történetesen Mendelssohn- és Schumann-darabok társaságában, akkor nemcsak hogy premiert beárnyékoló momentumokról, hanem langyos fogadtatásról sem számolhattak volna be a korabeli krónikák. A publikum feltehetőleg sajátjaként ölelte volna keblére a kvintettet, olyan darabként, mely eleven és szoros kapcsolatban áll a német romantika kamarazenéjével. Sok egyéb mellett erre a gondolatkísérletre is lehetőséget kapunk majd Jean-Efflam Bavouzet és a Kodály Kvartett estjén. Mendelssohn: Négy darab vonósnégyesre, op. 81 – Andante sostenuto, Scherzo Schumann: 3. (A-dúr) vonósnégyes, op. 41/3 Franck: f-moll zongoraötös Jean-Efflam Bavouzet (zongora)Kodály Kvartett: Falvay Attila, Tóth Erika (hegedű); Fejérvári János (brácsa); Éder György (cselló)