A Színház-és Filmművészeti Egyetem negyedéves színész osztályának vizsgaelőadása, osztályvezető tanárok Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea.

Egy észak-afrikai halász hajótörést szenved, majd illegális bevándorlás gyanúja miatt letartóztatja az Európai Unió határőrizeti alakulata. Egy kortárs performansz-művész elárverezteti magát a líbiai forradalmárok támogatása érdekében. Közben a barátja egyre elkeseredettebb a társadalmi viszonyok szűkössége és korlátozottsága miatt, egy nyájmenedzser pedig a nyájtartás optimalizálásról tart előadást. A Charlotte Roos-Juli Zeh szerzőpáros ezekből a - látszólag szerteágazó - történetekből írt színdarabot az arab tavaszról, a társadalmi kötöttségekkel szembeni lázadás lehetőségeiről, illetve arról, hogy mennyire vagyunk hajlandóak feláldozni és korlátozni a szabadságunkat a biztonságunk érdekében.

"Alig van jobb mulatság annál, mint fiatal színésztehetségeket nézni, és aztán figyelni a pályájuk kibontakozását. Persze csak akkor, ha a vizsgaelőadás „vonal feletti”. Ha az esetlenségek, hibák, ne adj’ isten a tehetség hiánya nem rontja le a produkciót. Ilyennel itt egyáltalán nem találkoztunk. Az előadás különösen alkalmas volt arra, hogy a színészpalánták sok szerepben kipróbálhassák magukat. Csak a három főszereplő játszotta a maga terjedelmes szerepét. A darab három cselekményszálon fut, amelyek az utolsó percben érnek össze, a rendezésnek köszönhetően cseppet sem harsányan. Van először is a divatosan öltözött topmenedzser, aki workshopot tart a nagy sikerű nyájmenedzselési rendszerükről, amely nem az erőszakra, hanem a tervezésre épül… Van aztán a Lampedusa szigete mellett kimentett halász, aki nem és nem akar az Unióba belépni, csak haza szeretne menni a családjához. Azzal a képtelen mesével eteti az uniós határvédelmi hatóságokat, hogy az égből egy tehén zuhant a csónakjára, úgy került a vízbe. A harmadik szál egy fiatal pár életét követi: egy csinos performansz-művész és az undok kapitalizmussal mindinkább meghasonló webdesigner élettársa. Mindezek a szereplők vagy egy tucat szituációban mutatkoznak meg: van árverés, vámvizsgálat, wellness szalon, repülőgép, ügyvédi konzultáció, vallatószoba, all-inclusive nyaralás hotelszobája, stb. A jól megcsinált darabot kiemelkedő színrevitelben láthattam. A jelzésszerű szcenírozás az „elemelt realistának” nevezhető színjátszási modorral párosult. Különösen érdekes volt az arab nyelv kiaknázása. A sértődékeny, a kiszolgáltatott emberekkel szolidáris tolmácsnőt az arab nevű, nyilván a nyelvet jól ismerő növendék játszotta. A menekültet alakító Vizi Dávid azonban nyilván csak a szerep kedvéért tanulta meg a sok arab mondatot. Mit mondjak: hibátlanul működött a dolog. Nagyszerű tehetségpróba és gyakorlat – és még aktuális is. Sőt: van egy általános tanulsága is. Sohase mondjuk, hogy nem lehetséges, hogy a Földközi-tengeren a levegőből egy tehén zuhan egy csónakra. Mert lehet, hogy van racionális magyarázat."

Török András szerkesztő, Vademecum Az értelem színháza

Charlotte Roos-Juli Zeh: Sárga vonal

Már az első év végén kivételes problémaérzékenységről és kreativitásról tanúskodott a Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea vezette színészosztály vizsgaelőadása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Akkor maguk írta etűdöket adtak elő a halál témakörében. Harmadévesen, kötött szöveggel, Charlotte Roos és Juli Zeh Sárga Vonal című művével dolgozva is sajátjuknak érződik, mind a felvetett kérdések sora, minda a megvalósítás módja.

A magyarországi bemutatót rendező Zsámbéki Gábor nem először kínál lehetőséget a felfedezés örömére taníványai s a nézők számára. 2007-ben A háború című Goldoni-darabot vitte színre az akkori osztályával, Magyarországon elsőként, revelatívan.

Egy vizsgaelőadás létrehozásának természetesen mindig vannak pedagógiai vonatkozásai, ám ez most sem érződik a produkción. A Sárga vonal remek alapanyag arra, hogy a három főszereplő véletlenek révén összeérő történetét kibontva számos markáns karaktert formáljanak meg a többiek is, a lényeg mégis az, hogy mi végre történik mindez.

A darab s az előadás megkapó humorral, szellemesen fonja össze az illegális bevándorlással vádolt, a szó szoros értelmében hajótörést szenvedett észak-afrikai halász, As-Samih esetét az Yvonne nevű tehén szökésével, s e két alapmotívumot az informatikus Paul és barátnője, a performance-művész Helene lázadásával a nyájmenedzsment lefrissebb társadalomtudományi felismeréseivel. S mindebből kikerekedik egy nem éppen szívderítő, ámbár az ábrázolás iróniája révén óhatatlanul derűt fakasztó problémakomplexum a szabadság, a rend és az erőszak fogalmának mibenlétéről a modern kapitalizmus keretei között. A társadalmi sztreotípiákat érzékletesen felmutató előadás nagy ívben kerüli a sztereotípiákat mind gondolatilag, mind a színészi játékot tekintve. Nincsenek pozitív és negatív pólusok, az Európai Unió határait védő Frontex-tisztviselők s az emberjogi aktivista egyként értetlenül állnak a felfogásmódjukba sehogyan sem illő ténnyel szemben, hogy As-Samih – akinek még a nevét is ugyanúgy rontják – nem kíván az EU-ban menedékjogot kérni, hanem szertne hazajutni a maga nyomorúságos körülményei közé , az otthonába. A Vizi Dávid alakította As-Samih őszinte elkeseredettségét (amiért szándékait nem akarják megérteni sem a hatóságok, sem a jótékonykodó civilek) remek humorral egészítik ki az egyes szám első személyben fordító Tolmácsnő előidézte félreértések – megformálója, Messaoudi Emina játéka vérbeli komikát sejtet. Martinkovics Máté Paulja kellőképpen ellenszenvesen vívja egyébként igazságos, ám meglehetősen gyermekded harcát a konformizmussal, az álsággal, a hazugságokkal szemben (megpróbálja például szabadon engedni a kutyaszitterként sétáltatott ebeket), megteremtve a barátnőjét játszó László Lili Helene-jének igazságait is, akinek meg Paul világundorából van elege. Pedig Helene is „lázadó”, aki performance-ával, önmaga elárverezésével kívánja demonstratívan támogatni az „elnyomott líbiai embereket”, ám nem veszi észre, hogy maga is a manipulatív rendszer része: áldozata és működtetője egyben. Hiszen a nyájmenedzsment rendszerének lényege, hogy az „elnyomás szükségletfokozással” történik. Márpedig Helene konfliktusa Paullal épp egy „all inclusive” myaralás alkalmával teljesedik ki. De a szükségletek nemcsak a magánszférát működtetik, hanem a makro-környezetet is: mivel jelentős igény mutatkozik rafinált technikával felszerelt kerítésekre a határvédelemben, vállakozó is akad a megvalósításra – vagy fordítva -, akár egész Európa körbekerítésére (Szántó Balázs mindenesetre meggyőzően kínálja portékáját). Ahogy a segélyakciók mögött is anyagi érdekek sejthetők – legalábbis Paul szerint.

Az egész felépítmény gazdasági, erkölcsi és ideológiai alapjait vaslogikával ismerteti a Nyájmenedzser – Vilmányi Benett egyre finomodó iróniával rajzolja meg e bármit hihetetlen elánnal eladni képes figurák prototípusát. De felidéző erejű minden egyéb színészi megmozdulás is: többek közt a határőrizet képviselőjeként és ügyvédként Kovács Tamás, Helene barátnőjeként Ballér Bianka, Pilótaként Lestyán Attila, árverési licitálóként, repülőtéri alkalmazottként, biztonsági emberként, takarítóként stb. Mészöly Anna és Sedró Áron – az eddig említettek mellett. Szimpatikus a színlap is, amely bár ábécé sorrendben tünteti föl a szereplőket, de minden név mellett beazonosíthatóan ott a játszott szerep vagy szerepek. A darab végére összeérnak ugyan a szálak, ám nincs megnyugatató lekerekítettség, nincs megoldás és feloldás a másfél órába sűrített problémahalmazra, pusztán kérdések maradnak. Az értelem színháza már csak ilyen.

Szűcs Katalin Ágnes
Szereplők: Ballér Bianka Gréta- Clara
Kovács Tamás - Ügyvéd, Frontex Tisztviselő, Licitáló
László Lili – Helene
Lestyán Attila - Pilóta,Emberjogi Aktivista, Licitáló, Repülőtéri Tisztviselő
Martinkovics Máté - Paul
Messaoudi Emina - Tolmácsnő, Licitáló, Wellness Center Alkalmazott
Mészöly Anna - Védnöknő, Wellnes Center Alkalmazott, Repülőtéri Alkalmazott
Szántó Balázs - Egyiptomi Takarítómunkás, Frontex Tisztviselő,Mubarak, Licitáló
Kerítésépítő, Árverésvezető
Vilmányi Benett Gábor - Nyájmenedzser, Licitáló
Vizi Dávid - As-Samih, Repülőtéri Biztonságis, Fürdőmester Fordította: Kerényi Gábor Rendező: Zsámbéki Gábor

Mozgás: Horkay Barnabás
Jelmez: Kálmán Eszter
Díszlettervező: Bagossy Levente

Osztályvezető tanárok: Zsámbéki Gábor, Fullajtár Andrea