„Írónak, költőnek, kritikusnak, műértőnek: állapotot, célt és tétet, ihletet, ötletet, karaktert és díszletet, komédiához és tragédiához egyaránt, a legszélesebb választékban…”

Karakterek: kilenc. Helyszín: egy víkendház.
Műfaj: asszem’ komédia. Valljuk be, ez azért nem sok információ. Nos, fiatal főhősünk is még csak ennyit tud készülő darabjáról, amikor úgy érzi, kénytelen segítséget kérni – ez még önmagában nem meglepő fordulat. Na, de ami ezután jön! Karakterek jönnek-mennek… jó, ez az, ami nem igaz, mert inkább csak jönnek, mint mennek. Ami biztos: a kavarodás elképesztő. A szerző belecsöppen a saját történetébe, a karakterek átveszik az irányítást, a felbérelt „segítő kéz” hol fityiszt, hol oké-t mutogat. Majd némi dramaturgiai takarítás, és megint kezdődhet minden elölről… Vagy mégsem? Zavaros, ugye? És hogy mi köze mindehhez Shakespeare-nek?
Nos, Hölgyeim és Uraim, ez egy valódi karikaTurisztikai látványosság lesz!