Hogyan lehet valakinek világa? Mitől válik az életünk tényleg a saját életünkké? Az UN két egyszemélyes univerzum találkozása egy estén. Előbb egy figura, majd még egy - magányossága és ereje mindkettőnek egészen különleges. Mindkettő világok között létezik - félig állati, félig emberi, hol nő, hol férfi, idős és fiatal egyszerre. Egy-séget alkotók.

Az UN címében egyszerre merít a faun szóból, ám még inkább az Deleuze-i értelemben vett világ, azaz univerzum kifejezésből és a francia un, azaz egy szóból, amely azt jelöli, hogy egy, egyetlen karakter áll a koreográfia fókuszában. Az UN első részének különös figurája belakja a teret, azonnal reagál annak rezdüléseire, változásaira, függ a környezetétől, mint napjainkban rétegzett értelemben függnek-függünk annyian - s ez a függés itt szó szerint értendő hiszen Frenák Pál koreográfus ez alkalommal is egy különleges függesztési rendszerben mozgatja táncosát. 
Az UN második részében hosszú idő után újabb saját szólóval lép színpadra Frenák Pál koreográfus. A japán kultúrából és Kazuo Ohno butoh mester személyéből-emlékéből merítő, absztrakt monokróm színekkel játszó koreográfia az idő múlásával létrejövő új egyensúlyról, a férfiasságról és nőiességről beszél.