Mindenkinek van egy démona, hogy mikor érkezik s kér fel egy táncra az a jövő titka.

A festőnek tiszta a vágya a megfestett mozgás színes kavalkádja, vagy fekete-fehérben kíván beleszólni csupán? A zene palástja fedi el a festőt és táncost és lelnek egymásban mindörökre vágyra, beteljesülésre. Tedd fel magadnak a kérdést, hogyan egészítik ki egymást, estére csupán vagy egy életre? Tárd ki elméd és szíved, hogy meghalld az üzenetet, jelet. Egy hosszú tánc az élet maga. “Összefonódni, mint a föld és a gyökér, a szín és a kép, a képzelet és az anyag, a szív és a vágy, a szén és a fény, test és a ritmus, a démon és a boldogság.”

„Táncot kívánnék látni, hintázó női testet,

Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt

Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,

Kit nekem furcsa piktor, bús vagy, elembe festett –„

(Tóth Árpád: Tánc)

Zene: Menyhei Ádám, Boros Levente

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Előadók: Táncosok: Nagy lili, Papp Tamás, Philipp Noémi, Safranka-Peti Zsófia, Sándor Dorottya

Festőként: Tétényi Éva

Rendező: Ardai Tamás

Az előadás időtartama: 50 perc, szünet nélkül