Különlegességek az évadnyitóra: Beethoven, H. Hofmann és Rott. Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok

WEINER–SZÁSZ KAMARASZIMFONIKUSOK   Műsor:
ROTT: Befejezetlen szimfónia vonószenekarra (1875)
H. HOFMANN: Szerenád fuvolára és vonósokra, op.65
BEETHOVEN: Kreutzer-szonáta, op.47
(a szerzőnek tulajdonított vonósváltozat M.o-i bemutatója) Közreműködik:
SOMOGYI PÉTER, hangversenymester
KANYÓ DÁVID, fuvola A műsorról: HANS ROTT (1858–1884) „Halálával felbecsülhetetlen veszteség érte a zenét. Már húszévesen írott első szimfóniájában is magasan szárnyal zsenije. Nem túlzás: ő alapozta meg azt, amit én az új szimfóniának nevezek.” (Gustav Mahler) A bécsi konzervatóriumba járt Mahlerrel és Hugo Wolffal együtt, és a piarista templom orgonistája volt. Miután 1876-ban elárvult és Bruckner hiába próbált állást szerezni neki, magántanításból és baráti adományokból élt. 1880-ban megmutatta első nagyzenekari szimfóniáját Brahmsnak, aki aztán Bruckner-ellenességében megakadályozta, hogy állami ösztöndíjat kapjon. Hans Richter, bár nagyra értékelte a monumentális művet, letett arról, hogy előadja a Bécsi Filharmonikusokkal. Rottnak üldözési mániája lett. Elmegyógyintézetbe került és három évvel később 25 évesen meghalt. 32 előadható művet hagyott hátra. Legkorábbi zenekari darabja, a vonósokra írott Asz-dúr szimfónia (1875) befejezetlen maradt.   HEINRICH HOFMANN (1842–1902) Zongora- és kamaradarabjai, zenekari művei és operái révén a maga idejében sikeres szerző volt Németországon kívül is. Viking szerelmi legenda ihlette Esz-dúr („Frithjof”) szimfóniája az egyik legtöbbet játszott zenekari mű volt a XIX. század végén. Színházi nyitánya és Oktettje is gyakran műsorra került. Fuvolára és vonósokra hangszerelt Szerenádját a New York-i Philharmonic Club felkérésére 1885-ben írta. A hangulatos művet – a kor divatja szerint – magyaros hangvételű tétel zárja.   LUDWIG VAN BEETHOVEN (1770–1827) „Simrock úr Bonnból magával hozott az idei [frankfurti] vásárra egy zongorára és obligát hegedűre írott Beethoven-szonátát, amelyet nemrég adott ki, és minden bizonnyal a zseniális zeneszerző legjelentősebb művei közé tartozik.” (Allgemeine Musikzeitung, 1805) Beethoven eredetileg George Bridgetower mulatt hegedűművésznek szánta művét, ám annak méltatlan viselkedése miatt végül egy francia violinistának ajánlotta. Rodolphe Kreutzer, akinek nevét a szóban forgó szonáta írta be a zenetörténetbe, sosem tűzte műsorára. Lev Tolsztoj 1891-ben írott novellája révén viszont a Kreutzer-szonáta a zene démoni hatalmának példájaként került be a köztudatba. Több szakértő a szerzőnek tulajdonítja a Simrock által 1832-ben kiadott vonósátiratot, amelyből lemezfelvételek is készültek. Az egyik a neves holland zenetörténész és csellista, Anner Bylsma együttesével.