Enrico Morelli egy házasságkötés szertartását meséli el, mely során az esemény miatti öröm vegyül a veszteség miatti fájdalommal és felindultsággal az élet új titkának kapujában.  Az egész emberiség beavatási szertartása ez, mely a különleges örömtáncban megpróbálja elfeledni az esemény szomorúságát, a szexualitás és az elmúlás rejtélyeiből eredő kezdeti félelmeket. A szereplők közötti távolság fokozatosan csökken, egészen addig, amíg a kétségek lassan eltűnnek, és így már át lehet lépni azon a folyamatosan megnyíló ajtón, mely az új életbe vezet.

A Juronics Tamás koreográfiájának alapjául szolgáló zenemű szerzője, Henryk Górecki (1933–2010) a lengyel avantgárd vezető alakja. Zenéje számos irányzatot ölel fel, ugyanabban a stílusban két művet soha nem komponált, elsősorban „belső alkotási parancsnak engedelmeskedve” dolgozott. Műveit „spirituális minimalista” hangzás jellemzi. A IV. szimfóniát már nem tudta befejezni, világpremierjére 2014. április 12-én került sor.

„Amit adsz, írd le a homokba, amit kapsz, vésd a sziklába.” (Górecki)