NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

A hattyúk tava 55 éves Pécsi Balett

Táncjáték 2 felvonásban
A nemzetközi hírű Bozsik Yvette különleges koreográfiája a Pécsi Balett számára
A nagy klasszikus újragondolt változata 14 éven felülieknek

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Juristovszky Sosa
Próbavezető: Szabó Márton
A koreográfus asszisztense: Gulyás Anna

Koreográfus: Bozsik Yvette Kossuth-díjas Érdemes művész

Táncolják:
Herceg: Szabó Márton/Tuboly Szilárd
Hattyú: Ujvári Katalin/Vincze Brigitta
A herceg anyja: Uhrik Dóra Kossuth-díjas, Liszt-díjas Érdemes művész
Varázsló: Lovas Pál Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló művész
A herceg barátja: Molnár Zsolt
Bohóc: Kerekes Soma Lőrinc
Spanyol nő: Nagy Írisz Haragozó-díjas
Kis hattyúk: Kerekes Soma Lőrinc, Keresztes Patrik, Matola Dávid, Téglás Bánk
Barátok, vendégek, hattyúk: Bálint Adél, Hoffman Virág Zoé, Kócsy Mónika, Madonia Florence, Nagy Írisz, Szécsi Theodóra, Tandi Zsófia, Tóth Klaudia,
Harka Máté, Koncz Péter, Molnár Zsolt Bozsik Yvette és a Pécsi Balett között több találkozási pont is van. A táncszcénában való szinte forradalmi megjelenés, a folyamatos megújulás igénye, az egészen egyéni, sajátos mozgásnyelv, az emberközpontú gondolkodásmód és a hagyománytisztelet azok a sarkalatos pontok, melyek mentén egymásra találhat koreográfus és társulat.
Bozsik Yvette koreográfusi pályáján mindig meghatározó volt az útkeresés, az expresszív táncszínházi kifejezésmód, az „esztétikus” táncon túllépő narratíva. A hattyúk tava újragondolt változatában az alapvető emberi érzelmek, a 21. század emberének önpusztító életmódja és a szabadság, tisztaság iránti vágya jelenik meg
Bozsik Yvette különleges látványvilága és expresszív táncnyelve segítségével. „A hattyúk a kultúrában, különböző népek mítoszaiban, legendáiban, népmeséiben, irodalmában számtalanszor előfordulnak, köréjük gazdag szimbólumrendszer épült, leggyakrabban a szabadságot, a szerelmet és a hűséget jelképezik. A nagy klasszikus mostani, újragondolt változata a mához, a mai emberhez szól. A régi orosz népmesén alapuló történet bemutatása mellett ebben a feldolgozásban egy ökológiai dráma is megjelenik, melyben a környezet rombolása központi téma. A hattyúk az emberek fölé emelkedve látják a civilizáció és a környezet pusztulását. Ugyanakkor elátkozott alakváltó asszonyok, akiknek nappal hattyúként, éjjel nőként kell élniük. A jó és a rossz harcában a darab nem foglal állást, hiszen ezek a tulajdonságok magukban a szereplőkben viaskodnak egymással. Egyszerre jelenik meg a szabadság, tisztaság iránti vágy, és annak reménytelensége, elérhetetlensége is.”  Bozsik Yvette