Palóc népmese arról, hogy a szegénységből és a kiúttalanságból igenis vezet kiút, hogy igenis van a világnak teteje, ahonnan belátni az ég mélységéig és van tüzes alja is, amit az igazak meg tudnak járni.

Hősünk a legkisebb búzaszemből dagasztott cipót eszi meg, elolvassa a világ legbölcsebb könyvét, és ennek erejével megküzd a világ gondjával-bajával, és megtalálja az elveszett napot., Az előadásban ötvöződik a bábjátékos, népdalénekes és mesemondó szerep. A mese egyes elemeiből kirajzolódnak az évezredes magyar lelkiséget meghatározó irányvonalak és képet festenek a keresztyén létformában máig életben maradó népi bölcsességről. Écsi Gyöngyi 2000-ben Győrben a legjobb bábszínésznői díját kapta, 2003-ben Budapesten az elsőként kiosztott Michel Indali-díjjal, 2007-ben Pozsonyban a Mikola-díjjal jutalmazták. Kováts Marcell a népi hangszerek széles skáláját szólaltatja meg, a tekerőlanttól kezdve a furulyákon túl a dudáig. A mese felajánlja a közreműködést gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.