Nemzeti kultúránk egyik fundamentuma táncbéli anyanyelvünk, a néptánc. A néptáncot létrehozó, éltető hagyományos közösségek, életforma, szokásrend felbomlottak, megszűntek, ezért új közösségek vették át az őrző feladatát.

A Magyar Állami Népi Együttes Földön apám fia volnék című műsorában az autentikus formákat (táncokat, zenéket) megtartja, de nem pusztán reprodukálja, hanem új funkcióba (színpadra) helyezi, ezáltal új jelentéssel tölti meg, mondanivalójával aktualizálja a nyelvet. Ebben az absztrakt, újrateremtett valóságban, a színház időt és teret kiterjesztő kontextusában, a tánc elvont és újraértelmezett nyelvén szól: földi valóságunkra és apáink örökségére irányítja figyelmünket, üzeneteket, mintákat közvetít. Azt üzeni, hogy bár homogenizálódó és felszínes "világkultúrával" körülvéve élünk, van saját és sajátos kultúránk. Felmutatja folyamatosságát, fontosságát, azt a kultúrát, amely emberi létezésünk alapszükséglete, nemzeti önazonosságunk egyik forrása. Mintáink híres táncosok, zenészek, akiktől személyesen vagy a róluk készült filmek, hangfelvételek alapján megtanultuk táncaikat, zenéiket. Nagy egyéniségek ők, akik identitásukkal, tehetségükkel, művészetükkel, autonómiájukkal is mintaként szolgálnak Homok- és videoanimációkkal színesített műsorunk utazás térben, időben, a képzeletben, emlék az útról, amelyen együtt jártunk, személyes, megélt élményeink felidézése – színpadra állítva a Kárpát-medence legszebb táncait. A Földön apám fia volnék című műsor felmutatja és megerősíti hitünket a sokszínűségben, az értékek folyamatosságában, az individuum szabadságában. Mindezek a fejlődés, a jövő és az érvényes jelen-idejűség feltételei. A Bozsik Yvette Társulat Tavaszi áldozat című műsora A Le Sacre du printemps 1913-as bemutatójának századik évfordulójára készült a Bozsik Yvette Társulat 1999-ben bemutatott Tavaszi áldozatának felújított változata, megújult jelmezekkel, szcenikával és koreográfiával, a Nemzeti Táncszínház felkérésére. Az Igor Stravinsky oroszországi korszakából való zenék közül a Tavaszi áldozat ősi rítusokat idéz fel, brutális barbarizmusával katasztrófákat jósol. Az eredeti koreográfia kiindulópontja a legendás Nizsinszkij és Nizsinszka darab orosz rituális világa, ezt ötvözi a koreográfus saját stílusával és a mai kor érzésvilágával.