Vendégkarmesterünk, David Nimrod Pfeffer, a 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny harmadik díját nyerte el. Ezen a koncerten három örökbecsű remekművet tűzött műsorára. Mozart élete utolsó évében komponálta a Varázsfuvolát, amelynek nyitánya önmagában is olyan remekmű, amely méltó az utána felcsendülő operához. A nyitányt kezdő három harsonahang idézet a daljáték egyik legfontosabb jelenetéből, és a lassú bevezetés is a Jóság birodalmának uralkodóját idézi fel, az utána következő gyors rész fúgája pedig egyszerűen káprázatos. Schubertet romantikus zeneszerzőnek tartjuk, V. szimfóniája azonban még teljesen a klasszikusok világához tartozik. 1816-ban keletkezett, amikor Beethoven már túl volt a VIII. szimfónia bemutatóján és gondolatban, vázlatokban már a IX. szimfóniát formálgatta. Gyönyörű mű, takarékos a hangszerelése, nem pazarol az idővel sem, csak éppen csupa derű, a lassú tételben mérsékelten drámai, a zárótétel pedig az ujjongó öröm hangját szólaltatja meg. Örömről szól Beethoven Pastorale szimfóniája is, arról az örömről, amit a természet közelsége nyújt az embernek. Szimfóniái között egyedülálló módon Beethoven le is írta, mire gondolt a zene alkotása közben: arra a jó érzésre, amely elfogja az embert falura érkezésekor, egy madárdalos, patakparti jelenetre, a falusi emberek vidám mulatozására, nyári zivatarra és az egyszerű, tisztalelkű emberek hálaénekére a vihar elmúltával.