Stephanus IV/4 Müpa 2016/2017 - Puccini: Pillangókisasszony
Giacomo Puccini (1858–1924) olasz operaszerző a Pillangókisasszony, a Bohémélet, a Tosca, a Turandot, és sok más örökérvényű darab szenvedélyes és ironikus humorral megáldott szerzője egy alkalommal Londonban tartózkodva megnézte David Belasco Pillangókisasszony című művének előadását. Belasco japán tárgyú egyfelvonásosa John Luther Long 1898-ban írt novellájának alapján készült. Long pedig testvére, Jennie Correll elmondásából ismerte meg a történetet, aki személyesen ismerte a főhőst, mivel misszionárius férje oldalán több évig élt Nagaszakiban. Nem kitalált meséről van tehát szó, hanem valaha élt szereplők igaz történetéről. Puccini megkérte kiadóját, Ricordit, hogy szerezze meg a megzenésítés jogát. A librettót ezúttal is műveinek állandó szerzőpárosa, Giacosa és Illica írta. Puccini mindig különös gondot fektetett a miliő pontos megfestésére, az egzotikus és idegenszerű hangulatokó azonban új lehetőségeket és távlatokat nyitottak számára. Ezért aztán az eredeti japán muzsikán kívül szertartás-könyveket, népszokásokat és építészeti jelenségeket is tanulmányozott. Milánóba utazott, hogy megfigyelje egy épp ott fellépő japán színésznő hangját, és meglátogatta a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét is, aki japán dalokkal ismertette meg. Kutatási eredményei zenéjére is hatással voltak. Hét autentikus japán dallamot és töredéket találunk az operában és hallhatunk jónéhány egzotikus motívumot, amelyek – valószínűleg – Puccini tanulékonyságára vallanak. Az opera történetének négyszáz éve alatt – Monteverdi Orfeójától Wagnerig – istenekről, császárokról, királyokról, nagy hősökről írtak a komponisták. Igazán Puccini az, aki leszállt a polgáremberek közé. A helyszínek, a történetek, a jellemek mindenütt egyediek. Ami összeköti őket, az a mély emberábrázolás: jóság, gonoszság, tragédia mellett kedves humor, irónia teszi teljessé embermeséit. És persze a senki máséhoz nem hasonlítható dallam- és harmóniavilág. Puccini nem csak fantasztikus zeneszerző volt, hanem az emberi lélek nagy ismerője is. A társadalmi hierarchia minden lehetséges fokán élő asszonyok, lányok sorsát sebezhetőségükben, kiszolgáltatottságukban a legérzékenyebben ő jeleníti meg. rendező: Horváth Zoltán
vezényel: Horváth Gábor közreműködik: Cso-cso-szán: Miksch Adrienn
Suzuki: Gémes Katalin
Pinkerton: László Boldizsár
Sharpless: Haja Zsolt
Goro: Megyesi Zoltán
Yamadori: Rezsnyák Róbert
Bonzo: Egri Sándor
Kate: Csereklyei Andrea
Császári biztos: Ga ál Csaba
Szent István Király Oratóriumkórus
Giacomo Puccini (1858–1924) olasz operaszerző a Pillangókisasszony, a Bohémélet, a Tosca, a Turandot, és sok más örökérvényű darab szenvedélyes és ironikus humorral megáldott szerzője egy alkalommal Londonban tartózkodva megnézte David Belasco Pillangókisasszony című művének előadását. Belasco japán tárgyú egyfelvonásosa John Luther Long 1898-ban írt novellájának alapján készült. Long pedig testvére, Jennie Correll elmondásából ismerte meg a történetet, aki személyesen ismerte a főhőst, mivel misszionárius férje oldalán több évig élt Nagaszakiban. Nem kitalált meséről van tehát szó, hanem valaha élt szereplők igaz történetéről. Puccini megkérte kiadóját, Ricordit, hogy szerezze meg a megzenésítés jogát. A librettót ezúttal is műveinek állandó szerzőpárosa, Giacosa és Illica írta. Puccini mindig különös gondot fektetett a miliő pontos megfestésére, az egzotikus és idegenszerű hangulatokó azonban új lehetőségeket és távlatokat nyitottak számára. Ezért aztán az eredeti japán muzsikán kívül szertartás-könyveket, népszokásokat és építészeti jelenségeket is tanulmányozott. Milánóba utazott, hogy megfigyelje egy épp ott fellépő japán színésznő hangját, és meglátogatta a Viareggióban nyaraló japán követ feleségét is, aki japán dalokkal ismertette meg. Kutatási eredményei zenéjére is hatással voltak. Hét autentikus japán dallamot és töredéket találunk az operában és hallhatunk jónéhány egzotikus motívumot, amelyek – valószínűleg – Puccini tanulékonyságára vallanak. Az opera történetének négyszáz éve alatt – Monteverdi Orfeójától Wagnerig – istenekről, császárokról, királyokról, nagy hősökről írtak a komponisták. Igazán Puccini az, aki leszállt a polgáremberek közé. A helyszínek, a történetek, a jellemek mindenütt egyediek. Ami összeköti őket, az a mély emberábrázolás: jóság, gonoszság, tragédia mellett kedves humor, irónia teszi teljessé embermeséit. És persze a senki máséhoz nem hasonlítható dallam- és harmóniavilág. Puccini nem csak fantasztikus zeneszerző volt, hanem az emberi lélek nagy ismerője is. A társadalmi hierarchia minden lehetséges fokán élő asszonyok, lányok sorsát sebezhetőségükben, kiszolgáltatottságukban a legérzékenyebben ő jeleníti meg. rendező: Horváth Zoltán
vezényel: Horváth Gábor közreműködik: Cso-cso-szán: Miksch Adrienn
Suzuki: Gémes Katalin
Pinkerton: László Boldizsár
Sharpless: Haja Zsolt
Goro: Megyesi Zoltán
Yamadori: Rezsnyák Róbert
Bonzo: Egri Sándor
Kate: Csereklyei Andrea
Császári biztos: Ga ál Csaba
Szent István Király Oratóriumkórus
Helyszín
Szent István Filharmonikusok
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!