Műsor:

Beethoven – Dénes: Begegnung in Mondschein (Találkozások holdfényben) – „A Mondschein szonáta hangszerelése kisebb kitérőkkel” (Dénes István)
B.G. Neruda: Esz-dúr trombitaverseny
Dvořák: 8. (G-dúr) szimfónia, op.88

Közreműködik: Tarkövi Gábor – trombita

Vezényel: Dénes István

Műsorvezető: Zelinka Tamás

Tarkövi Gábor (Esztergom, 1969) trombitaművész tanára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetében Geiger György, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola művészképzőjében pedig Varasdy Frigyes volt. Zenekari művészi karrierjét a Württembergi Filharmonikus Zenekarnál kezdte, majd 1994-ben a Berlini Szimfonikusokhoz (mai Konzerthausorchester), 1999-ben pedig a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarához került szólótrombitásként. 2004 óta a Berlini Filharmonikusok szólótrombitása.

Dénes István 1977-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés, karmester és zongora szakán. 1987 és 1995 között a Brémai Színház első karmestere, 1995 és 2008 között pedig a Trieri Színház zeneigazgatója. Rendszeresen vezényel a Magyar Állami Operaházban, és a Nemzeti Filharmonikusok koncertjein, miközben ünnepelt művésze az európai koncerttermeknek és fesztiváloknak. Újító szándékát jól reprezentálják a 2000-ben szerzett „Nokia-keringő zongorára” és a „Nokia-keringő zenekarra” c. művei, amelyek a komolyzene történetében első ízben használják a mobil telefont.

„Mint ismert, Beethoven 1802-ben komponált cisz-moll zongoraszonátájának (op. 27. No. 2) eredeti címe: „Sonata quasi una fantasia” (=Fantázia szonáta). A mű közkeletű elnevezése, - a „Mondschein”, „Holdfény” Ludwig Rellstab kritikustól származik, aki annak idején azt írta az első tételről, hogy az Őt a holdfényes luzerni tópartra emlékezteti. A művet később Laubensonate címen is népszerűsítették, mert Beethoven állítólag egy kerti lombozat (lombsátor) alatt improvizálhatta... „ Beethoven-Dénes: Találkozás holdfényben c. művemben érzéseim szerint három dimenzió keveredik össze, előre bocsátva, hogy ezek csak hipotézisek, és a feltevések a"Fantasia és a science fiction" határán mozognak:
1. Beethoven egy lehetséges találkozója a halhatatlan kedvessel (Unsterbliche Geliebte -Josephine Brunsvik de Korompa) Martonvásáron - bár tudjuk, hogy a művet Giulietta Guicciardi grófnőnek, - egy "másik kedves"-nek – ajánlotta;
2. Beethoven találkozása későbbi "én"-jével...;
3. Beethoven és a XXI. század találkozása…;
Ezen kívül még két motiváció a Mondschein-sonate meghangszerelésére, amely - az előbb említett nyomasztóan sokrétű élményvilág hatására - kicsit többre sikerült, mint hangok puszta átültetése zenekarra:
1. Az egyedülállóan zseniális "MŰ" maga, mely úgy önmagában, mint Beethoven életművében egy nagy rejtély és messze túllépi a Beethoven által addig ismert és használt - amúgy is állandó túlfeszülésben, robbanásban lévő - szimfonikus kereteket, előre mutatva Lisztig, Verdiig és Wagnerig;
2. A martonvásári titkokkal teljes, varázslatos környezet, amely a 2 évvel ezelőtti, életem első ottani koncertje alkalmával megihletett;
Még két gondolat, amely Beethovennel kapcsolatban mindig foglalkoztat és állandó feszültségben tart. Előttem áll a nagy kihívás, a tanulóéveimből visszamaradt kompozícióm "Hommage á Beethoven" újra gondolása - újra komponálása. Ez a művem annak idején - mai szemmel nézve igen csak kezdetleges tanulmány, csíratöredék volt, de megpróbálta a beethoveni építkezés és a beethoveni témák kombinációját egy modern felfogásban visszatükrözni. A legizgalmasabb rejtély azonban, hogy 9 hónappal Beethoven és Josephine Brunsvik 1812-es prágai találkozása után Josephine egy leányt szült, akit Minona-nak neveztek. M i n o n a (mondd visszafelé!): megdöbbentő, hogy mennyi szenvedély, titok, őrületesen végletes érzelmi paletta tartozik ehhez a hihetetlenül összetett és nyomasztón izgalmas témához, melyet már csak a zene képes túlszárnyalni.” (Dénes István zeneszerző gondolatai)

Johann Baptist Georg Neruda (1708-1780) cseh zeneszerző, hegedűművész és karmester Prágában, továbbá koncertmesterként a drezdai udvarban működött. Tizennyolc szimfóniát, tizennégy versenyművet, valamint szonátákat és egyházi műveket komponált, melyek közül a műsoron szereplő Esz-dúr trombitaverseny mindmáig a legismertebb.

Antonin Dvořák (1841-1904) cseh zeneszerző Beethovenhez hasonlóan kilenc szimfóniát írt és a brahmsi-schuberti hagyományhoz csatlakozva megőrizte a négytételes klasszikus szimfónia-modell formai kereteit és tételtípusait. A 8. szimfónia prágai ősbemutatója után Richter János – Dvořák jó barátja és műveinek elkötelezett népszerűsítője – a 8. szimfónia bécsi bemutató után, melyet a Bécsi Filharmonikusok játszottak, ekképpen lelkendezett a szerzőhöz írt levelében: „Biztos vagyok benne, hogy Téged is lenyűgözött volna az, ahogy a zenekar játszott. Valamennyien tudtuk, hogy ez a szimfóniád egészen kivételes alkotás. Egyként lelkesedtünk érte. Forró és őszinte diadal volt”. A darabot Dvořák egy cseh népdal melódiájára komponált, pompás variációsorozattal zárta. „Annak dacára, hogy elég jól megálltam a helyem a zene nagyszerű világában, ma is az vagyok, aki voltam – egy egyszerű, dolgos cseh zeneszerző.”

(Zelinka Tamás)