Elgar: Enigma-variációk, op.36; Bánfalvi Zoltán: Kettősverseny hegedűre és zongorára

Közreműködik: Bánfalvi Zoltán – hegedű, Balog József – zongora Vezényel: Deák András Műsorvezető: Zelinka Tamás Bánfalvi Zoltán (Budapest, 1979) hegedűművész-tanár tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kovács Dénes irányításával folytatta és ugyanott 2006-ban szerzett mester-doktori címet. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán 2005-től tanít, alapító tagja az Új Magyar Kamarazenekarnak, 2013 októbere óta pedig a Pannon Filharmonikusok koncertmestere is, melynek tagsága 2015-ben az Év Zenekari Művészévé választotta. Aktívan foglalkozik komponálással és átiratok készítésével. Műveit kimagasló szakmai elismerés övezi (pl. Divertimento vonószenekarra). Kettősversenye egyéni módon ötvözi a Rachmaninov-zongoraversenyek, a jazz és John Williams szimfonikus filmzeneszerzői hangzásvilágát a klasszikus zenei versenymű tradicionális keretei között.

Balog József (Budapest, 1979) zongoraművész, felsőfokú zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetében Krause Annamária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen pedig Jandó Jenő irányításával folytatta: 2004 májusában diplomázott. Több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjat. Első CD-felvétele Szalai Antal hegedűművésszel 2003 nyarán jelent meg a Hungarotonnál, a Liszt-műveket tartalmazó Hungaricum című szólólemeze pedig egy évvel később a Convention Budapest Classic gondozásában. A „Hungaricum” 2005-ben elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemeznagydíjat. A „Liszt on Erard” című CD-je 2012-ben készült.

Az Enigma-variációkról Edward Elgar (1857-1934) angol zeneszerző 1899-ben ekképpen tájékoztatta egyik barátját: „Egy eredeti témára vázoltam fel variációkat. Elszórakoztam velük, mert egyes barátaimról neveztem el őket…” A partitúrában minden változat elején kezdőbetűk, illetve álnevek vannak, melyek a zeneszerző egy-egy barátját, ismerősét jelölik. Ezért lett a mű címe Enigma. (Enigma: görög-latin eredetű szó: rejtvény, talány. A zenében egy olyan hangszeres mű, mely „… mintha csak egy találós kérdés volna…”) Az Enigma-téma az összes variáción hol jobban, hol kevésbé felismerhetően vonul végig, ezzel jelezve a megnevezettek szerzőhöz való kapcsolatát. A kíváncsi zenetudósok azonban egy kivétellel minden „titkot” megfejtettek: 1. C.A.E. (Caroline Alice Elgar)
A zeneszerző feleségéről, Alice-ről szól.
2. H.D.S.P (Hew David Stewart Powell)
Elgar zongorista barátjáról szól, aki a zeneszerző házánál játszott kamarazenét. Ujjgyakorlatként mindig a kromatikus skálákkal "melegített be".
3. R.B.T. (Richard Baxter Townshend))
Egy különc, idős emberről szól, aki triciklivel közlekedett és Elgarral golfozott.
4. W.M.B. (William Baker Meath))
Elgar gazdag barátja, nagy földbirtokkal, aki hatalmas partikat rendezett.
5. R.P.A. (Richard P. Arnold))
Arnold amatőr zongorista, akivel Elgarnak fontos beszélgetései voltak, melyek közben az illető rendszeresen szellemes és szórakoztató megjegyzéseket tett.
6. Ysobel (Isabel Fitton)
Isabel Fitton-ról szól, arról a hölgyről, aki bemutatta Elgart leendő feleségének.
7. Troyte (Arthur Troyte)
Arthur Troyte Griffith-ről szól, aki építész és festő. Elgarral együtt sportolt és közösen fedezték fel az angol táj szépségeit.
8. W.N. (Winifred Norbury)
Winifred-ről és kedves otthonáról szól, aki sokat segített Elgarnak zenei programokat szervezni Worchestershire-ben.
9. Nimrod (August Johannes Jaeger)
Ez a mű legismertebb tétele. Címzettje August Johannes Jaeger, a zeneszerző legközelebbi barátja.
10. Dorabella (Dora Penny)
Dora Penny szép fiatal nő, aki rajongva csodálta a művész zenéjét, a zeneszerző házában lakott, és velük is nyaralt.
11. G.R.S. (Dr. George Sinclair)
Ez a tétel egy dr. George Sinclair nevű bulldogról, Elgar kedvenc kutyájáról szól.
12. B.G.N. (Basil Nevilson)
Nevilson amatőr csillagász gyakran játszott kamarazenét a szerzővel.
13. ***
Elgar sohasem indokolta meg, hogy miért adta ezt a "címet" a 13. variációnak. Állítólag egy bizonyos hölgyről szól, akit egy tengeri utazáson ismert meg.
14. E.D.U - Finale
A finálé a zeneszerzőről szól, akinek felesége adta az Edu becenevet.
(A Wikipédia szócikke nyomán) (Zelinka Tamás)