Ironikus musicalmese A Cinderella a Színház – és Filmművészeti Egyetem diplomamunkájaként létrehozott előadás.

Dóri harminc év körüli, de lélekben a tinédzser évei végét taposó fiatal lány. Az előadás az ő traumatikus élményét járja körbe, olykor könnyed, olykor pszichologizáló hangvételben. Szerelme, álmai elérhetetlen Viktorja egy nős férfi, aki a titkos kapcsolat nyújtotta izgalmakat megunva elhagyja és visszatér a családjához. Ám ő ezt a külvilágtól kapott, egész lényét érintő általános és visszavonhatatlan elutasításként éli meg. A számára feldolgozhatatlan sokkra adott válaszként lelke több személyiséggé bomlik. A magára hagyott lány a mesék „párhuzamos dimenziójában” Cinderellaként kezd új életet, kihasználva a Disney-mesehősnőket megillető minden kiváltságot és lehetőséget. Minél otthonosabban kezd el létezni fantázia-birodalmában, annál inkább kívül reked a valóságon. Csak itt érzi magát biztonságban, hisz az igazság az, hogy bébiszitterként dolgozik egy idegen országban, ahol az őt befogadó családon kívül senkivel sem beszél. Tudathasadás szerű állapotba kerül, s hogy egy rövid időre újra együtt lehessen szerelmével, olykor a jelen valóságaként éli meg a múltat. Múlt, jelen és jövő, valamint a valóság és a képzelet határai teljesen összemosódnak. A darab elején még kitörölhetetlen emlékként felidézett múlt az előadás végére elérhetetlen vágyképként tűnik fel. A főhős énjei a darab előrehaladtával egyre gyakrabban váltogatják egymást, minden alkalommal más habitusú személy nézőpontjából átélve az őt ért eseményeket. A darab végén a főhős tiszta tudatával ráébred a keserű valóságra,hogy szerelme elhagyta, s visszatért a családjához. Dóri hátat fordít múltjának, és távol a fájó emlékektől kint marad Angliában, míg a bánatában mesevilágban rekedt énjét az öngyilkosságba kergeti. Cinderella az Andersen mese szomorú sorsú kis hableányaként, kedvese boldogságáért önmagát önzetlenül feláldozva a tengerbe veti magát, s így lelke örök életet nyer. Talán egy következő életben újra együtt lehet szerelmével… A Cinderella társadalmi helyzetképet tükröz, a Pán Péter – szindróma minden emblematikus jegyét magán viselő fiatal nőről szól, s szól egyúttal rólunk…mindannyiunkról, a 20-35 év körüli nemzedékről, akiket a szakirodalom csak az „Y generációként” emleget…Mi vagyunk a diploma és nyelvvizsga halmozó karrieristák, akiknek minden felnőtteket illető jog kijár, lépést tartunk a legújabb trendekkel. A fogyasztói társadalom húzó erői vagyunk, akik pörgős életritmust diktálunk, de mindezt tesszük egy felnőtt testbe zárt csecsemő gondtalanságával, a szülői otthon nyújtotta kényelemben, ahonnan lelki és anyagi megfontolásból sem szeretnénk előmerészkedni. S e furcsa kettősséggel jellemezhető helyzetünkkel leginkább saját magunk terhére vagyunk a világban. Az előadás egy stúdió színpadon előadható ironikus musicalmese. Varga Dóra írta és játssza, aki a Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatója. A darab Almási - Tóth András Chatroom című drámájából, Hans Christian Andersen A kis hableány című meséjéből, blog bejegyzésekből és a szerző személyes levelezéséből tartalmaz részleteket. Osztályvezető tanár: Kocsis Gergely, Szőcs Artur