NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Színes, magyar fekete komédia, 106 perc, 2013 - A Vetítőgép - Friss magyar filmek sorozat következő vetítése

A halál nem válogat, az ember igen. Az Isteni műszak c. film abszurd humorral meséli el egy mentőápoló alászállását az éjszakába, ahol beavatást nyer a halottasbizniszbe és az ahhoz kötődő kegyetlen elvbe: a halál nem válogat, az ember igen.

MILÁN (Ötvös András) a félig horvát, félig magyar srác a horvát seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökik át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, a budapesti mentőknél szerez magának munkát. Két állandó társa KISTAMÁS (Keresztes Tamás), a mentőautó sofőrje és FÉK DOKTOR (Rába Roland), a háromfős éjszakai rohammentő csapat főnöke. A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek között. Miközben életeket mentenek meg, időnként hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, sőt még az is előfordul, hogy siettetik a halálukat. Milán számára kiderül, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziáknak van üzleti oldala is. A pénzre neki is szüksége van, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromgyűrűben rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. A bűnbe és a borzalmakba fokozatosan sodródik bele. Úgy válik gyakorlott mentőssé, és éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri. A filmet 16 éven felülieknek ajánljuk.
Bemutató dátuma: 2013. október 24. (Forgalmazó: A Company Hungary Kft.) Rendezői hitvallás: Néhány napja azt álmodtam, hogy kitört a III. világháború, és én egy tornateremben vagyok, ahol épp sorozást tartanak. Velem szemben fehér köpenyes, szemüveges orvos, aki egykedvűen nézegeti a papírjaimat, én meg azon szorongok, hogy vegye már észre: parlagfű allergiás vagyok. Hátha az kizáró ok, és nem kell a frontra vonulnom. Nem kellett, felébredtem.

Az Isteni műszak nem háborús, hanem mentős film, és az alapötletként szolgáló, interneten talált hír is három lengyel mentőről szólt, akik egy temetkezési vállalkozóval bizniszeltek. Ez önmagában is erős, egyszerre drámai és groteszk sztorinak tűnt, de én szinte azonnal társítottam hozzá a délszláv háborút is. Olyan film lebegett a szemem előtt, ami egy fordított beavatás történetet mesél el, sok vérrel és még több humorral. Valaki elmenekül a háborúból, de az igazán szélsőséges, kiélezett helyzetekkel pont a békében találkozik, és mentősként válik kérges lelkű veteránná.

Aztán a kutatómunkával és a forgatókönyvírással az én kis beavatás történetem is elkezdődött. A mentőkben tényleg a hétköznapok frontharcosaira ismertem, akik sokszor egyetlen nap alatt többet látnak és tapasztalnak, mint más egész életében sem. Ahhoz, hogy ne robbantsa őket szét az adrenalin, és ne is törje össze a borzalmak véget nem érő sora, rengeteg humorral viseltetnek a munkájuk, önmaguk és úgy általában a dolgok iránt. Ebből - meg a burleszkhez való vonzódásomból - következik, hogy a film a legdrámaibb helyzetekben is teret ad a humornak. Nem akarja elbagatellizálni a halált, de arra biztat, hogy tudjunk és merjünk nevetni rajta. Most, ameddig lehet. A vége úgyis sírás lesz.

Az első kusza jegyzetektől a kész filmig majdnem öt év telt el, de az Isteni műszak nemcsak a közelmúltamnak, hanem - első nagyjátékfilmről lévén szó - az egész eddigi életemnek a foglalata. A fentebbi álomból az következik, hogy a szorongásaim nem szűntek meg attól, hogy filmmé formáltam őket, de így legalább lesz miért nekikezdeni egy következő tervnek. Remélem, második alkalommal is végigkísérnek az úton azok az alkotótársak, akik nélkül az Isteni műszak csak álom maradt volna, én pedig egy magányos álmodozó. (Bodzsár Márk)