Ágens Társulat: A vércirmos

Az Ágens társulat négy éve eltűnt Budapestről, s egy kis faluban, ezzel párhuzamosan szerte-szét az országban és a Magma Firetheater-rel illetve a La Compagnie Cosmopolite du Pierrot Lunaire-rel szoros egységben itthon és külföldön is, folyamatosan dolgozik. A szükség hajtotta vidékre Ágenst, hogy ott, mindent előröl kezdve, felépítse új társulatát, arculatát, létét, majd az eltelt évek alatt egy többirányú, modellértékű interaktivitásra épülő színpadi kommunikációs rendszert fejlesszen ki. Hogy ez mit jelent? A színház iránti igényfelkeltés kísérleteit egy 750 főt számláló faluban, valamint azt, hogy különböző, rendkívül más nyelvet beszélő társadalmi réteg és korosztály számára valamely közös nevezőt találjon, ahol Beavató színházi előadást és foglalkozást kell tartani felnőtteknek, csakúgy, mint a gimnáziumi tanulóknak. Rendkívül intenzív lét, rengeteg utazás jellemzik a Társulat utóbbi időszakát. A vércirmos Ágens e négy év alatt megtapasztalt létélményeinek összessége, önreflexív, ironikus formában. E szilaj és vad évek szellemi összefoglalása a darab, valamint a korántsem mindennapi történetek bemutatása. Ágens szigorú és konok következetességgel kutatja az időt, a valóságot, s erről a legbelsőbb személyességgel szól a nézőhöz. Az előadás nem a lineáris időben gondolkodik, hanem az érzéki világ asszociációs rendszerét használja, ahova az erős, teremtő gondolkodás, mint létélmény, visz el. A vércirmos önámítás nélküli önállítás, az önazonosság története.
Színpadi alkotótársai a múlt és a jelen köreiből kerülnek elő. Gergye Krisztiánnal már történelmet írtak egymás életében, Gál Éva (Pécs) táncos-koreográfussal az utóbbi egy évben kezdett el dolgozni, Tóth Bianka festő, pedig rögtön az egyetem után csatlakozott a társulathoz. Szereplők:
Ágens
Gál Éva
Gergye Krisztián Jelmez, látvány: Tóth Bianka, Ágens
Fény: Kormosói Róbert
Írta, rendezte: Ágens