a Magyar Hospice Alapítvánnyal együttműködésben, a Norvég Civil Alap támogatásával

szcenírozott felolvasás szó szerint a Magyar Hospice Alapítvánnyal együttműködésben, a Norvég Civil Alap támogatásával Április 19-én felolvasóestet mutat be a PanoDráma Nincs sírás, nincs semmi, avagy "Haló, itt egy emberről beszélünk!" címmel. Az esten közreműködik Bezerédi Zoltán, Csoma Judit, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Szávai Viktória és Urbanovits Krisztina. Az előadás után szakértőkkel és gyógyult betegekkel beszélget Veiszer Alinda. A hazai független színházak élvonalába tartozó PanoDráma érzékeny társadalmi témái mellett elsősorban munkamódszeréről és előadásainak formáiról ismert. A dokumentumszínház verbatim, vagyis szó szerinti változata azt jelenti, hogy a színdarab az adott témában eredeti, az alkotók által készített interjúkból, egyéb hiteles dokumentumokból (például tárgyalási vagy egyéb jegyzőkönyv) és talált, szintén nem irodalmi szövegekből (pl. internetes bejegyzések, falfirkák, villamoson elkapott párbeszédek stb.) áll össze, s míg változtatni egyetlen szót sem szabad, meghatározó alkotói döntés, hogy például száz órányi interjúból és 1200 oldalnyi jegyzőkönyvből hogy lesz egy órányi előadás.
Ezúttal, története során először felkérésre hozza létre előadását a társulat, melyet a Magyar Hospice Alapítvány keresett meg, hogy a Norvég Civil Alap által támogatott, a daganatos betegek, orvosaik, ápolóik és a hozzátartozók viszonyát vizsgáló, ezek jobbítását célul kitűző projektjük záróaktusaként az óriási felhalmozott interjúnyagból készítsen verbatim drámát és szcenírozott felolvasóestet.   “Hallottam, hogy a cicis lányokkal, asszonyokkal tök másképp viselkednek, mint egy májdaganatos férfival. Talán azért, mert én erről nem tehetek. Aki viszont elitta, elcigarettázta... Mert erről te nem tehetsz. De egy májról, hasnyálról, epéről igen.”   fotó: Szkárossy Zsuzsa   A műfajban különösen gazdag tapasztalattal rendelkező alkotócsapat, mely például az Auschwitz-pert feldolgozó Peter Weiss A vizsgálatot a Nemzeti Színház nagyszínpadán mutatta be zsúfolt ház előtt, ezúttal mintegy kétszázhatvan oldalnyi anyagot kapott a program során készült 15 mélyinterjúból, melyhez még több mint feleannyi újat készített. Ezek mellé keresett tudományos, anekdotikus és egyéb forrásokat blogokon, hírportálokon és egyéb internetes felületeken.
eva • egy éve
nagyanyaink maguk termesztette elelmet fogyasztottak es 1o gyermeket neveltek!mindeniket munkara becsuletre, es nem is hallotak a rakrol, meg elhizasrol ,,mert kondinak ott volt a zoltseges kert es a kapa es mindenki dolgozott nem varta h a sult galamb a szajaba repuljőn!!!!!!!!!szerintem nagy a kenyelem !jajjgatunk h szegenyseg van!pedig enyi auto es anyi ruha soh sem volt mint most! nagyon kenyelmes nemzet lettunk !itt a baj!!!!!!!!!!   A téma, illetve az a tény, hogy a magyarországi palliatív gondozás még mindig gyermekcipőben jár, különösen megnehezíti beteg, orvos, ápoló és hozzátartozó dolgát is. A Magyar Hospice Alapítvány programja nemcsak e viszonyrendszerek javítását és a betegek érdekérvényesítési készségének fejlesztését tűzte ki céljául, hanem azt is, hogy a betegséghez, de különösen a halálhoz érettebben és elfogadóbban tanuljunk meg hozzáállni Magyarországon.   “Mióta itt vagyok? Hát igen, változott. Előtte sem tartottam, nem tartok a haláltól, egyszer úgyis meg kell halnom, nem tudom kikerülni, ezért nem kell tőle tartanom sem, igazából magát a haldoklás folyamatát értettem meg, hogy az milyen fontos, hogy az ember hogy jut el odáig.”   Ez a színházi este felvilágosításul és bátorításul kíván szolgálni az egyenlet valamennyi szereplője számára betegtől orvosig, ápolótól rokonig. De az alkotói szándék szerint a humor sem fog hiányozni belőle.
Szereplők: Bezerédi Zoltán, Csoma Judit, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Szávai Viktória, Urbanovits Krisztina Dramaturgia és koncepció: Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna Színpadra állította, kreatív producer: Lengyel Anna Az előadást szakértőkkel és gyógyult betegekkel való beszélgetés követi. Moderátor: Veiszer Alinda