Einojuhani Rautavaara: Bánya; Varga Judit: Szerelem

A bánya a finn Rautavaara első operája, melyet 2010-ben játszottak el először (akkor is csak koncertszerűen), noha mintegy fél évszázaddal korábban született. Ez a megkésettség azért is különös, mert a kortárs szerzőt Jean Sibelius mellett a legfontosabb finn komponistaként tartják számon, A bányát pedig a nemzeti operairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásaként, amely ugyanakkor a kornak is fontos lenyomata. A darab története 1957-ben kezdődött, amikor Rautavaara zeneszerzést tanult Svájcban, és ott magyar menekültekkel találkozott, akik meséltek neki az ’56-os politikai eseményekről. Ekkor hallotta azt a bányászokról szóló történetet is, akik egy bányaomlás következtében a mélyben rekedtek. A darabban a bányászok fellázadnak a diktatúra ellen és általános sztrájkba lépnek. Mint zárt tér és abban működő zárt közösség, a bánya erőteljes metaforája az életnek és a létezésnek. A mű először szólal meg színpadon, a produkció finn alkotócsapattal, finn főszereplővel és finnül, ám magyar operaénekesek, kórus és zenekar által kel életre. A Szerelem a Magyar Állami Operaház és az 1956-os Emlékbizottság által közösen hirdetett meghívásos pályázat díjnyertes műve, mely az október 23-i forradalom 60. évfordulójára készült. A születendő mű témájául az Opera rendhagyó módon Makk Károly alkotását, a 45 éve bemutatott Szerelem című filmet választotta, amely Déry Tibor Szerelem és Két asszony című novelláit dolgozta fel. A Törőcsik Mari, Darvas Iván és Darvas Lili főszereplésével készült film bemutatása évében, 1971-ben mind itthon, mind külföldön hatalmas sikert aratott - többek közt a Zsűri díját is elnyerte Cannes-ban. A történet középpontjában egy politikai elítélt felesége áll, aki azzal vigasztalja bebörtönzött férje beteg édesanyját, hogy fia azért van távol, mert Hollywoodban kapott munkát filmrendezőként. Nem tudhatjuk, az asszony vajon elhiszi-e menye kegyes hazugságát, s hogy fantáziája szüli-e a sok mesét, melyet bécsi gyermekkoráról mesél. Egy biztos: már nem éri meg fia hazajöttét, a házaspárnak pedig újra kell építenie szerelmét. 2001-ben így írt a The Guardian című brit lap filmkritikusa, miután az alkotást a 100 legjobb 20. századi film közé sorolta: „Tanulmány arról, hogy befolyásolják a nehéz idők a hűséget, a hitet, a meggyőződést, a szerelmet. A mű kifejezetten Magyarországgal foglalkozik, de mondanivalója egyetemes.” Varga Judit harmadik operája a Szerelem, de az első kettőt bevallottan az asztalfióknak írta, tanulmányként.