Töltjük rögvest!
 
 
  Válassz jegyeket
  Add meg az adataid
  Fizess online
ANDREA CHÉNIER
Magyar Állami Operaház

Erre az előadásra ma nincsenek félárú jegyeink, nézd meg az aktuális darabokat a Főoldalon!

  Értékelés

(8.8 / 10) - 18 értékelés alapján
  Leírás
Umberto Giordano: Andrea Chénier Opera két részben, négy felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

„A forradalomnak nincs szüksége költőkre!” – állítólag ez volt a közvádló utolsó mondata, amikor a Forradalmi Törvényszékkel halálra ítéltette Andrea Chénier-t a francia forradalom kivégzésekkel gazdag időszakában. Giordano művében Chénier története túllép a valóságon és tragikus szerelmiháromszög-történetté alakul, ahol a történelem, az árulás és a szerelem vonzásában alakul a hősök élete.

A verista opera gyöngyszemét tradicionális színpadraállításban láthatják az Operaház színpadán.

1. kép
Franciaország, 1789. Coigny grófnő házában Carlo Gérard és a többi szolga az esti ünnepséget készíti elő. Amikor Gérard egyedül marad, kifejti az arisztokraták iránt érzett ellenszenvét, s megjósolja az uralkodó társadalmi osztály közelgő végzetét. A grófnő lányával, Maddalenával belép a bálterembe, hogy ellenőrizze, minden készen áll-e a vendégek fogadására. Gérard elmereng a lány szépségén. Megérkeznek a vendégek, köztük Fléville, a regényíró, aki barátjával, a költő Andrea Chénier-vel lép be a terembe. Egy abbé, az egyik meghívott, nyugtalanító híreket hoz, egyenesen Párizsból. Kis színdarab következik: előadják Fléville pásztorjátékát. A grófnő megkéri Chénier-t, hogy ő is szavalja el egy versét, ám a költő ezt megtagadja. Maddalena gúnyolódásba kezd, s addig provokálja a költőt, amíg szóra nem bírja. Az elszavalt vers a szerelmi témából politikaiba csap át, és egy zsarnokság elleni példázat kerekedik ki belőle. Az arisztokrata hallgatóság felháborodik, Maddalenára azonban nagy hatást tesznek a költő szavai. A feszültség oldására táncba kezdenek a vendégek, amit az éhezők tömege szakít meg. Gérard engedte be őket a házba, aki a felháborodott Grófnő parancsára kizavarja őket, s egyben velük együtt távozik a szolgálatából. A vendégek tánccal próbálnak jókedvre derülni.

2. kép
1794. Párizs Robespierre terrorja alatt áll. Maddalena és szolgálója, Bersi, a fővárosba került. Bersi kurtizánnak állt, hogy mindkettejüket eltartsa. A lány egy besúgóval beszélget, miközben a közelben tartózkodó Chénier-t és barátját, Roucher-t figyelik. Roucher azt tanácsolja Chénier-nek, hogy meneküljön el Párizsból, de a költőt maradásra készteti szíve: egy ideje egy titokzatos, ismeretlen lánytól rendszeresen levelet kap. Roucher bebizonyítja, hogy ez a rejtélyes lány csakis egy kurtizán lehet, így a csalódott Chénier úgy dönt, hogy hamis útlevéllel elszökik. Gérard, immár a forradalom vezetőjeként, kiadja a besúgónak, hogy keresse meg neki Maddalenát, aki ezt meg is ígéri. Bersi Chénier-hez lép, és átadja úrnője üzenetét: arra kéri a költőt, hogy várja meg. Roucher és a kém a távolból figyelnek. Megjelenik Maddalena szolgálólány-ruhában, s mikor Chénier-nek idéz abból a versből, melyet öt éve Madame de Coigny bálján hallott tőle, a költő felismeri a lányt. A veszélyben lévő Maddalena Chénier karjában talál menedéket, s szerelmet vallanak egymásnak. A besúgó értesíti Gérard-t, hogy megtalálta a keresett hölgyet. Gérard-ral feltartóztatják a párt, mielőtt szökni indulnának. A költő megkéri barátját, hogy vigyázzon Maddalenára, ő maga pedig párbajozni kezd a forradalom vezetőjével. Gérard megsebesül, felismeri a költőt, s menekülésre biztatja, mert neve szerepel Fouquier-Tinville-nek, a forradalmi törvényszék közvádlójának a listáján. Andrea Chénier elmenekül, Gérard pedig azt állítja a köré gyűlő tömegnek, hogy ismeretlen sebesítette meg. A tömeg a girondistákra fogja a tettet.

3. kép
A Forradalmi Törvényszék üléstermében a kissé kapatos Mathieu Populus szónokol a népnek. Veszélyben a haza, egész Európa Franciaországot támadja. Megjelenik Gérard, aki időközben felépült sérüléseiből, és folytatja Mathieu beszédét. Meghatottan hallgatják, majd bedobálják utolsó értékeiket az adománygyűjtő urnába. Madelon, egy idős, világtalan hölgy, családjának utolsó életben maradt férfi tagját, az unokáját ajánlja fel a haza védelmére. A fiút lajstromba veszik, és a tömeg hamarosan már kint az utcán énekli a francia forradalmi dalt, a La Carmagnole-t. A fáradhatatlan besúgó újabb híreket hoz: Chénier-t elfogták, viszont Maddalena eltűnt; de megnyugtatja Gérard-t, hogy ha elég erős lesz a vád a költő ellen, el is ítélhetik, és akkor Maddalenát keresni sem kell, magától ide fog jönni könyörögni kedveséért. Gérard feljelentést ír Chénier ellen, és bár nem akar becstelenné válni, végül legyőzi Maddalena iránt érzett szenvedélye. Ahogy a kém megjósolta, Maddalena meg is érkezik, Gérard őrült szerelmi vallomása kétségbeesésbe taszítja a sokat szenvedett lányt. Mindenki elpusztult körülötte, anyját megölték, Bersi miatta lépett a bűn útjára, Chénier a börtönben sínylődik. Szerelme életéért cserébe hajlandó odaadni magát Gérard-nak. A férfi megígéri Maddalenának, hogy az élete árán is megmenti Chénier-t. A terembe beözönlik a tárgyalásra és kivégzésre kíváncsi nép. Megjelennek az esküdtek és az elnök. Belép Fouquier-Tinville, a közvádló, végül bevezetik a vádlottakat. Chénier-t árulással vádolják, s azzal, hogy a forradalom ellen írt lázító verseket. A költő hiába bizonygatja az ártatlanságát, nem hisznek neki. Gérard jelentkezik, hogy tanúskodjon mellette, bevallja, hogy ő jelentette fel, s most nyilvánosan visszavonja a vádjait. Fouquier-Tinville azonban tántoríthatatlan, a nép pedig megvesztegetést emleget. Az esküdtek ítélete: halál.

4. kép
A Saint Lazare börtön. Andrea Chénier utolsó versét fejezi be, s megmutatja Roucher-nak. Későre jár, az őr elküldi a költő barátját. Gérard bekíséri Maddalenát a börtönbe. A lány arannyal és pénzzel lefizeti az őrt, hogy a kivégzéskor, mikor az Idia Legray nevű elítéltet szólítják, ő vehesse át helyét, s így együtt halhasson meg szerelmével. A szerelmesek a cellában találkoznak, s együtt készülnek a halálra. Hajnalodik, elérkezett az ítélet órája.

Fotó: Nagy Attila, Pályi Zsófia

  Szereposztás
Andrea Chénier, költő 
Fekete Attila 
Andrea Chénier, költő 
Kamen Chanev 
Carlo Gérard 
Kálmándi Mihály 
Carlo Gérard 
Alexandru Agache 
Maddalena de Coigny 
Lukács Gyöngyi 
Maddalena de Coigny 
Rálik Szilvia 
Bersi, mulatt leány 
Vörös Szilvia 
Bersi, mulatt leány 
Kálnay Zsófia 
Coigny grófné 
Farkasréti Mária 
Coigny grófné 
Megyesi Schwartz Lúcia 
Madelon 
Balatoni Éva 
Roucher, Chénier barátja 
Cseh Antal 
Pierre Fléville, regényíró 
Geiger Lajos 
Fouquier-Tinville, közvádló 
Szvétek László 
Mathieu, sans-culotte 
Busa Tamás 
Mathieu, sans-culotte 
Fülep Máté 
Az abbé, költő 
Beöthy-Kiss László 
Egy besúgó 
Kóbor Tamás 
Dumas, a Közjóléti Törvényszék elnöke 
Bakó Antal 
Schmidt, a Saint Lazare börtön porkolábja 
Szüle Tamás 
Schmidt, a Saint Lazare börtön porkolábja 
Hábetler András 
Udvarmester 
Zsigmond Géza 
  Stáblista
Karmester 
Pinchas Steinberg 
Karmester 
Hámori Máté 
Rendező 
Selmeczi György 
Szövegíró 
Luigi Illica 
Díszlet 
Zeke Edit 
Jelmez 
Velich Rita 
Koreográfia 
Nádasdy András 
Magyar nyelvű feliratok 
Karczag Márton 
Angol nyelvű feliratok 
Arthur Roger Crane 
Karigazgató 
Strausz Kálmán 
  Galéria
  Jegynyomtatásról
Az Operaházban a jegyed bemutathatod a mobiltelefonon vagy kinyomtatva papíron is.
  Cím
  Hogy tetszett?