Világegész és töredék – Csontos János szerzői estje

Lehet-e teljes a töredékben maradt világ? Ez a kérdés izgatta az 1962-es születésű Csontos Jánost, amikor úgy döntött: a nagyapái nemzedékéből való költőtárs iránti hódolatból – olykor persze feleselve is vele – megkísérli kiegészíteni József Attila félbehagyott verseit. Nyomdatechnikailag szigorúan elkülönítette, mit írt a nagy előd, s mit ő – ám azt remélte, hogy életszerű virtuális találkozás jöhet létre a generációk alkotta hídon. A 154 darabból álló ciklus 2005-re, a József Attila-centenáriumra készült el; a Kortárs folyóirat ennek bő válogatásával ünnepelte a kerek évfordulót. („Hatvannyolc éve nem írok költeményt” – utal a jubileumra Csontos egy helyütt.) A teljes kompozíciót 2008-ban, a társszerzői jogok hetvenéves lejárta után jelentette meg az Éghajlat Kiadó Száz év talány címmel, majd a 2011-es, Delelő című összegyűjtött versek kötetében újra napvilágot látott. Alföldy Jenő a művet úgy jellemezte, hogy az „kísérlet a kegyelmi pillanatra”; a költőtárs Pósa Zoltán pedig úgy vélte: a töredékek „lezáratlanságukkal indítanak el bennünk titokzatos, misztikus gondolatsort, melynek végén talán ott rejlenek a létezés titkai”. Erdélyi György színművész, aki pályája során már hét önálló József Attila-műsort tudhat maga mögött, fejébe vette, hogy a „teljes töredékekből” a nyolcadikat is megszerkeszti, mégpedig két hangra, Császár Angela színművésznő közreműködésével. A versszínházi jelleget két kiváló zenész, Grencsó István és Miklós Szilveszter segítenek hangulatilag kiteljesíteni, mégpedig a kétszólamú versek által ihletett eredeti dzsesszmuzsikával, fúvósokra és ütősökre. Mindezt annak reményében, hogy a hét fejezetből álló est során a töredékekből is kirajzolódjék a világ egésze.