Kulka János ezernyi arcát láthatta már a közönség, színpadi szerepek hosszú sorában változott át a nézők szeme előtt a drámairodalom legismertebb hőseivé, öltötte magára III. Richárd, Lear király, Mefisztó vagy éppen Higgins professzor alakját. Ismerik őt a filmvászonról, felismerik összetéveszthetetlen hangját, ha szinkronizál – és persze, ha énekel.

Színész, vagyis az a hivatása, hogy megmutassa magát, hogy a szereppel való találkozásán keresztül beszéljen sorsokról, döntési helyzetekről, örömről, fájdalomról, az a feladata, hogy hasson, érzelmeket és gondolatokat közvetítsen. Prózai színésztől szokatlan módon Kulka János egész estés nagy koncerttel lép a közönség elé, erre az alkalomra szerveződött új zenekarával és Csengery Dániel zenei vezetővel, akivel közösen választották ki a programban elhangzó több mint húsz dalt. A műfajilag is sokszínű válogatásban Kulka János énekel hitről és csalódásról, találkozásokról és búcsúzásokról, hétköznapokról és ünnepi pillanatokról. Elmondom újra című koncertjén – bár zenés szerepeinek emblematikus dalaiból is válogat – nincs közte és a néző között a drámai figura, nem bújhat más bőrébe – magáról énekel, mindarról, ami foglalkoztatja, ami vele történik, amit érez. Az esten a már jól ismert és az új dalok szólnak helyette: a Hegedűs a háztetőn, a Csárdáskirálynő vagy a Koldusopera dalai, dalok a kedvencektől Cseh Tamástól Tom Waits-ig és dalok, amelyeket neki és róla írtak. Róla, és mindannyiunkról, ott, a nézőtéren.