NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Edmond Rostand : Cyrano de Bergerac A Garabonciás Színtársulat előadásában

Ki ne ismerné a már szinte közmondásossá vált figura, a nemes lelkű lovag, Cyrano történetét, aki párbajban, harcban, szócsatában verhetetlen, ám a szerelemben egyetlen igazi, legyőzhetetlen ellenfele van: tulajdon, hatalmas orra? De nagyhangúsága, gúnyolódó kedve érzékeny lelket takar. A történetben egy furcsa szerelmi háromszögről van szó, melyben Cyrano, a sziporkázó szellemű lovag, és a szép, ifjú kadét, Christian - aki korántsem a szavak embere - rajong egyazon hölgyért, Roxánért. Roxan persze a fiatal és jóképű Christiant részesít előnyben. Cyrano - a kudarc biztos tudatában - fél szemtől szemben érzelmeit bevallani.  Csupán egy módon teheti. Roxane kérésére védelmébe veszi az ifjút és felajánlja segítségét szavai, levelei által Roxán meghódításában. Cyrano csodálatos szerelmes leveleket ír Roxannak, aki ezek hatására beleszeret a fiatalemberbe. Vagy Cyranoba? A kérdésre a tragikus végkifejlet csak későn ad választ, amikor az elmulasztott lehetőségek és pillanatok már nem hozhatók vissza. A darab kalandosságával, szellemességével, bravúros dialógusaival és megható érzelmességével az 1897-es bemutatón egy csapásra meghódí¬totta a nézőket, s népszerűsége azóta is töretlen. Talán ma nézőinek is van miről gondolkodni a történet kapcsán. Hiszen melyikünknek ne lennének önmagunkkal vívott belső küzdelmei, vagy olyan felismerései saját életében, melyekre azt mondaná: „Már késő!” Tehát a küzdelemnek két színtere van: a mindennapok cselekedetei és saját lelkünk.