Készült a New York City Ballet számára 1997-ben, illetve 2013-ban. Újra színpadra állította a Ballet Preljocaj 2015-ben.

Spectral Evidence (2013)
Angelin Preljocaj egy barátjától kapott CD-n hallotta először John Cage egy vokális kompozícióját. „Mindig úgy gondoltam, jól ismerem Cage műveit - meséli a koreográfus, aki már több balettet készített a kísérletező komponista zenéjére. - Ez a darab azonban meglepett. Semmi sem volt benne a Cage-re jellemző és általam ismert hangulatból vagy stílusból.” A kompozíció egy része, amelyben semmi más nincs, csak a lélegzés hangja, megmozgatta Preljocaj képzeletét. „A mozgásban is meg akartam találni azt, amit a lélegzésben hallunk.” A balett alapját az 1692-es salemi boszorkányper adta, amely számos ártatlan nő halálát okozta. „Amikor Cage zenéjét hallgattam, képzeletem addig a pillanatig ment vissza az időben” - mondta el a koreográfus.

La Stravaganza (1997)
„Mivel magam is bevándorlók gyermeke vagyok, New York mindig mitikus volt számomra. A bevándorlás szimbóluma, azoké, akik mindent újra akarnak kezdeni. Az »újvilág» élménye jelentősen befolyásolt a darab készítésekor. Az egyik oldalon ott van valaki, aki Keletről érkezett, az ősei kultúrájával, a másik oldalon pedig ott van Amerika, a Broadway és Balanchine. Olyan, a múltból merített történetet akartam bemutatni, amely bumerángként tér vissza újra és újra. A sírjukból kikelőkét. A darab elején hallani, ahogy egy fiatal lány azt mondja: emlékszem. A múltból hirtelen jövő lesz. Mintha az idő egyfajta hurok lenne, a végtelenség. A zenét is ennek alapján választottam. Vivaldi mesteri és nagyszerűen kidolgozott zenéje organikus hangokkal áll szemben. (Angelin Preljocaj)

Rendező: Nemzeti Táncszínház