…És ahogy haladunk előre az időben, hol Petri György, hol József Attila versmondatait, verseit hallva/hallgatva, ÉRTVE!, az est egyre inkább rabul ejt, lenyűgöz és felemel egyszerre. Növekvő izgalommal és fokozódó, fanyar életkedvvel élvezem a költők, az előadó és szerény nőiségem négyesét. Róluk, rólam, rólunk szól ez a pompás érzékkel összeállított skizofrén monológ. Nincs pátosz, lila, érzelmi köd, lírai homály. Alvadt vérdarabokként hullanak elénk a szavak, a két költő szavai. De tessék lefejteni az „alvadt vérdarabok”-hoz tapadó pátoszt, és…
…Jót tesznek egymásnak. (Mármint a két költő.) Petri kevésbé karcol, József Attila sorairól lepattogzik az elmúlt évtizedek előadóművészei által felrakott, s azóta kissé megkövült nemespenész. Mindketten ugyanarról beszélnek: legyen akár örömös, akár örömtelen a huszadik századi levés, a létező igazi élménye a reflexió. Éljük az életünket, akárcsak az évezredek során előttünk járó embertársaink, ugyanakkor hűvösen, vagy (megengedem:) gyengéd közönnyel figyeljük azt a valakit, aki vagyunk. Igen: VAN gyengédség Petriben, és „közöny” József Attilában! És főként Persze Szűcs Lajosban, mégpedig férfias, derűs közöny – ami több, mint a „kétszerkettő józansága”.
Ez a többlet tette hihetetlenül szórakoztatóvá, ugyanakkor „méllyé” az előadást.” /Horváth Péter, Tiszatáj online/
Előadja: Szűcs Lajos
Előadás hossza: kb. 70 perc
Helyszín
Budapest, 1075, Rumbach S. u. 9.