CSendÉLET – A Pataky Klári Társulat előadása
A koreográfia a csendéletek formai és tartalmi elemeit alapul véve kísérel meg egy vázlatot rajzolni mai életünkről, három táncos segítségével, abból kiindulva, hogy életünk, környezetünk, kapcsolataink felfogható úgyis, mint egy gyönyörű csendélet, amely kívülről ragyog, ám belül már a rothadás állapotában leledzik. Akárcsak a festményeken ábrázolt csendéletekben, itt is központi szereppel bír a múlandóság, az elmúlás, az élet törékenysége, az érzékszervek (látás, hallás, szaglás, tapintás) hangsúlyos kiemelése.
A jellegzetes csendélet- attribútumok végigkísérik a darabot. “… egy nő és két férfi alig kifejtett, de a sejtetésekből is kirajzolódó s ugyancsak kegyetlen uralmi játszmákat sem nélkülöző kapcsolatát járja körül. Ám a rendre aszimmetriába torkolló szituációkban Pataky a legkevésbé sem él a karakterformálás színészi játékra emlékeztető lehetőségeivel: táncosai rezzenetlen, de egyáltalán nem közömbös arccal, az érzelmeket testük legapróbb porcikáiban hordozva feszülnek egymásnak, mert itt maga a primer mozdulat hordoz minden emóciót és jelentést.”
(Fuchs Lívia, Élet és irodalom, 2014.február 28.) Koreográfia: Pataky Klári 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik. 2008-ban a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című darabját a kritikusok és szakírók alkotta zsűri Lábán Rudolf-díjban részesítették. 2014-ben Imre Zoltán-díjjal ismerték el koreográfusi munkásságát. Az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.
A koreográfia a csendéletek formai és tartalmi elemeit alapul véve kísérel meg egy vázlatot rajzolni mai életünkről, három táncos segítségével, abból kiindulva, hogy életünk, környezetünk, kapcsolataink felfogható úgyis, mint egy gyönyörű csendélet, amely kívülről ragyog, ám belül már a rothadás állapotában leledzik. Akárcsak a festményeken ábrázolt csendéletekben, itt is központi szereppel bír a múlandóság, az elmúlás, az élet törékenysége, az érzékszervek (látás, hallás, szaglás, tapintás) hangsúlyos kiemelése.
A jellegzetes csendélet- attribútumok végigkísérik a darabot. “… egy nő és két férfi alig kifejtett, de a sejtetésekből is kirajzolódó s ugyancsak kegyetlen uralmi játszmákat sem nélkülöző kapcsolatát járja körül. Ám a rendre aszimmetriába torkolló szituációkban Pataky a legkevésbé sem él a karakterformálás színészi játékra emlékeztető lehetőségeivel: táncosai rezzenetlen, de egyáltalán nem közömbös arccal, az érzelmeket testük legapróbb porcikáiban hordozva feszülnek egymásnak, mert itt maga a primer mozdulat hordoz minden emóciót és jelentést.”
(Fuchs Lívia, Élet és irodalom, 2014.február 28.) Koreográfia: Pataky Klári 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik. 2008-ban a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című darabját a kritikusok és szakírók alkotta zsűri Lábán Rudolf-díjban részesítették. 2014-ben Imre Zoltán-díjjal ismerték el koreográfusi munkásságát. Az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.
Helyszín
Nemzeti Táncszínház
Budapest, 1124, Csörsz u. 18
Budapest, 1124, Csörsz u. 18
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!