Pusker Júlia és Réti Balázs a Weiner–Szász vonósokkal: Schubert és Chausson

Műsor: SCHUBERT:     c-moll nyitány, D8                         A-dúr Hegedűrondó, D438                         Adagio és Rondo concertante, D487 CHAUSSON:    D-dúr kamarakoncert, op.21 Közreműködik: PUSKER JÚLIA, hegedű RÉTI BALÁZS, zongora SOMOGYI PÉTER, koncertmester A műsorról: FRANZ SCHUBERT (1797-1828) muzsikus családba született, melynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven, majd később Dvořák is ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarazenélt. Schubert házi használatra komponált darabjai rég a koncertrepertoár részévé lettek, így c-moll nyitánya is, melynek kottáját 1970-ben (!) nyomtatták ki először. Schubert visszahúzódó alkatához közelebb állt a kamaramuzsika bensőségessége a versenyművek virtuóz mutatványosságánál, és anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogynagyobb apparátusra írott műveit a szélesebb nyilvánosság előtt előadassa. Pedig, mint az a             a fuvolára és zongorára írott Trockne Blumen-variációkból, vagy az élete utolsó évében a cseh hegedűvirtuóz Josef Slavíknak írott két kamaraműből kitűnik, nem volt idegen tőle a szólisztikus művek komponálása. 1816/17-ben három concertante stílusú darabot is komponált bátyja, Ferdinand kérésére, ezek egyike az A-dúr rondó hegedűre és vonósokra. Schubert életművében az 1816-ban keletkezett (F-dúr) Adagio és Rondo concertante az egyetlen darab, amelyet zongoranégyesre komponált. Ez is a versenymű szerűen hangszerelt kamaraművei közé tartozik, minthogy a zongora viszi benne a prímet, a vonósok inkább a kíséret szerepét töltik. A darabot Heinrich Grob zongoristának írta, akinek a húgát, Theresát, szerette volna feleségül venni. (A frigy a zeneszerző anyagi helyzetének bizonytalansága miatt nem jött létre.) A vonzó befejező Rondo valójában rövidített szonáta-allegro. ERNEST CHAUSSON (1855–1899) op.21-es művének már a címe is érdekes: Koncert. Nem Concerto, vagyis versenymű. Chausson egy XVIII. századi, Couperin és Rameau által használt kamarazenei kifejezést kívánt felújítani, mely a meghallgatásra (nem tánckíséretnek) szánt közös muzsikálást jelölte. Bár hatan adják elő, mégsem hagyományos értelemben vett szextett, mint például Mendelssohn op.110-es D-dúr műve. Többek szerint a posztromantika legeredetibb és legszebb kamarazenei kompozíciója. 1892-es brüsszeli premierjének Eugène Ysaÿe – hegedű, Auguste Pierret – zongora és (az Ysaÿe-tanítvány) Mathieu Crickboom vonósnégyese voltak az előadói.