OUTLÉT Szilágyi Ágota és Tankó Erika performansza

Mottó: Nem mindegy, hogy honnan startolsz. Azt mondják, az embernek mindig van választása. Nekem nem volt.

Az alkotók gondolatai: "Outlét... Átvilágítani az emlékeken, helyére tenni a múltat, áttetszővé és átjárhatóvá tenni a jelent, hazavinni magunkat önmagunk legmélyére. Úgy gondoljuk, hogy van egy pont: átjáró álom és ébrenlét között, ahol találkozni tudunk önmagunk legelemibb energiáival... különös mélytengeri állapot ez, víztömegek alatti világ, ahol legféltettebb gondolataink és érzéseink kapnak helyet, ülepednek le - egyik réteg a másik után, egyik álom a másik után. Ezeket a rétegeket próbáljuk meg felfejteni, és képekben megfogalmazni: egyfajta "személyes kódrendszer" felállításáról van szó, amelyben a nézőkre az asszociációkon keresztüli "kódfejtés" expedíciós feladata hárul. Csángógésa, pszihedelikus szerelem, pom-pom-pionír." Az önéletrajzi ihletésű előadás a két, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen végzett és a temesvári Csiky Gergely Színházban korábban többször együtt játszó színésznő személyes gondolatain keresztül szól gyökereik kereséséről, lehetséges megerősítésérő, nőiségről és a szavak teremtő erejéről. A hol különváló, hol periodikusan összefonódó életutak kapcsán nem csupán saját magukat, hanem a velük együtt és körülöttük formálódó környezetet is vizsgálják. 
Az összművészeti (szöveg, mozgás, animáció, videó-projekció, zene, ének) előadás különleges vizuális látványvilággal bír, Szilágyi Ágota és Tankó Erika "mélytengeri léthez" illeszkedő jelmezeit Szőllősy Attila egyedi, LED technológiával kidolgozott fényterve teszi különlegessé. VÉLEMÉNY AZ ELŐADÁSRÓL: „Az előadás átmeneti rítus jellegét erősíti a rákészülés: a színészek másfél napos virrasztása, mint egy szertartást megelőző önsanyargatás, hagyományosan valamifajta másféle tudatállapotba helyezi a rítus résztvevőit. A másfél nap után következő valamivel több mint egy órás kitárulkozás az, amit már a nézők is látnak; ebbe az időbe kell belesűríteni két élet, összesen kb. 60 év eddigi legfontosabb történéseit és érzéseit. A válogatás alapját pedig azok a témák adták, amelyek mostanában foglalkoztatják őket. A születésük, a pályájuk indulása és alakulása, elengedett vagy megtapadt szerelmek, kötődések, mozgások és hangok, sport és zene, hagyomány és karrier. Mindezt őszintén. Ez az őszinteség az egész előadás egyik legmegragadóbb eleme, és ez az, ami miatt annyira lehet szeretni is azt: nem a szerepek kerülnek előtérbe, hanem a személyiségek, akik ott élnek, most éppen a játszótéren, a nézők előtt és között (végtére is egy lakásszínházban vagyunk), és bármit is tesznek, az mind saját magukat mutatja be, tárja fel. A „ki vagyok én”, „hogyan és merre tovább” kérdésekről esik szó, amelyek megválaszolásában a múltbeli történések és érzések segíthetnek. A közönség sem tud semleges maradni: nem csak azért, mert a lakásszínházi előadás jóvoltából néhány nézőt aktívan be lehet vonni az előadásba, hanem mert a személyes feltárulkozás és az útkeresés kérdései senkit nem hagynak érintetlenül. Ráadásul bepillantani vagy bekukucskálni egy vagy két ember életébe nézőként ennyire közelről nem mindennapi érzés. Mert itt azokat látjuk, akik megírták a darabot. Megírták önmagukról, eljátsszák, egészen pontosan megmutatják önmagukat. Kicsit meg is teremtik önmagukat. Vagy újjáteremtik, és közben a néző is elgondolkodik önmagán, bevonódik ebbe a teremtésbe.” Somorjai Szabolcs, 2015 Színlap: ALKOTÓK: Írták: Szilágyi Ágota és Tankó Erika Szereplők:
Szilágyi Ágota
Tankó Erika Fényterv:
Szőllősy Attila Videó-projekció:
Birkás Mona Produkciós vezető: Balázs Katalin
Bemutató: 2015. december 21., Maladype Bázis