Csak a szívem érzi – A MoNaMo együttes koncertje

„A Monamo formáció zenéjének életvidámsága, impulzív ereje az élő bizonyíték arra, hogy nincsenek sorrendek, nincsenek korlátok, csak felszabadult öröm létezik, ha tehetséges zenészek együtt dolgoznak. Vannak olyan zenészek, akiknek ars poeticájában előkelő helyen szerepel a műfaji határok átlépésére való törekvés. Közös tulajdonságaik között találhatjuk általában a variáció iránti vonzódást, az improvizáció szeretetét, és a zenélés mellett a zeneszerzés iránti elhivatottságot is. A kreativitás a titkos közös jelszava ezeknek a zeneművészeknek, akik közül számos (bár nem az összes) a jazz és a különböző crossover kísérletek meghatározhatatlan határmezsgyéjén egyensúlyoz. Szirtes Edina Mókus, Nagy János és Mogyoró Kornél zenei találkozása épp oly természetes állomása a magyar zenei élet fejlődési vonalának, mint bármi más, amelynek során határaikat feszegető és új utakat kereső muzsikusok kezdenek együtt dolgozni. Hármuk zeneiségében szinte mindaz benne van, ami a mai európai zenéből érdeklődésére tarthat számot. A billentyűk olykor New Age-es nosztalgiájára, máskor modern jazzt idéző, hátborzongató harmóniameneteire Mókus éteri énekhangjának romantikája, hegedűjének etnós lamentálása és lendülete válaszol. Mindezt Mogyoró ütőhangszereinek igen egyedi összeállításában megszólaló, fantasztikusan biztos alapokra épül, máskor pedig, a balladisztikus epizódokban fantasztikus arányérzékről tanúskodó hangulatfestő színek teszik a Monamo muzsikát teljessé. Mókus így vall ezekről a munkákról: "Elsősorban saját dalainkat játsszuk, melyekre minden jellemző, amit szeretünk és tanultunk. Néha folkos dallamok hangzanak el, olykor mintha klasszikus zene szólalna meg, vagy egyszerre mindkettő. De kortárs magyar költők verseire született művek is felcsendülnek, és helyet kapnak a koncerteken kedvenc sztenderdjeink is sajátos feldolgozásban. Nem hivalkodó, nem hajmeresztő, nem idegtépő muzsikát játszunk, hanem örülünk és a zene öröme miatt tesszük a dolgunkat: muzsikálunk!"   Mókus a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát 2002-ben, Szecsődi Ferenc tanítványaként. A klasszikus képzés nem hagyta érintetlenül stílusát, de nem is zárta be a kereteket: a hegedűművész-énekes-zeneszerző a mai napig a legkülönfélébb zenei produkciók közreműködője, legyen szó klasszikusok megidézéséről, népzenei hagyomány továbbörökítéséről, kortárs improvizatív törekvésekről.    Nagy János Erkel Ferenc – díjas zeneszerző ambíciója, tehetsége, kreativitása és virtuóz hangszerkezelése révén újra meg újra utat tör magának, és bizonyítja, hogy alanyi jogon tartozik a magyar kortárs zene legjobbjai közé. Számos nagyon fontos zenekar alapításánál volt jelen és vált működésük meghatározó szereplőjévé. Ilyen a Vasvári Pál vezette In Line zenekar, Horgas Eszter crossover zenekara, Borbély Mihály Borbély Műhelye, a Borlai Gergővel közösen „fűtött" European Mantra, vagy nem utolsó sorban saját, nagyszabású formációja, a Free Style Chamber Orchestra (FSCO).   Mogyoró Kornél saját területén, az ütőhangszerek világában hasonló kalibert képvisel, mint Nagy János. Csendes munkáját a hangszerei iránti lelkesedés, a biztos technikai felkészültség és az ihletett zeneiség jellemzik. Nem csoda, hogy Mogyoró az egyik leginkább foglalkoztatott ütőhangszeres, akinek játékát legtöbben Malek Andrea, Presser Gábor, Gerendás Péter vagy a Tátrai Band lemezeiről ismerhetik.  Az együttes tagjai: Mogyoró Kornél – ütőhangszerek Nagy János – zongora Szirtes Edina Mókus – ének, hegedű