Rohmann Ditta: Haydn-gordonkaverseny Weiner–Szász: Rosetti-bemutató Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

Weiner–Szász  Kamaraszimfonikusok:
Mozart, Haydn, Rosetti,
Magyar Tudományos Akadémia Díszterme
1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. Műsor:
MOZART: G-dúr szimfónia, K.74
HAYDN: C-dúr gordonkaverseny, Hob.VIIb:1
BOCCHERINI: G-dúr notturno, G.470
PUCCINI: Krizantémok
ROSETTI: g-moll szimfónia (1787) ● Magyarországi bemutató! Közreműködik:
SOMOGYI PÉTER, koncertmester
ROHMANN DITTA, gordonka WOLFGANG AMADEUS MOZART (1756–1791) apjával tett első itáliai utazása során komponálta №10-es G-dúr szimfóniát, melyet a zenetörténet első jelentős szerzeményeként tart számon ebben a műfajban. Több korai szimfóniájával ellentétben a mű kézirata fennmaradt, és papírjának ritka fajtájából sikerült azonosítani a keletkezés idejét: Róma, 1770 áprilisa. JOSEPH HAYDN (1732–1809) az 1765-ben írta C-dúr gordonkaversenyét. Műve nem lett kinyomtatva, elkallódott és mindaddig feledésbe merült, amíg 1961-ben fel nem fedezték a Radenine (Bohémia) várából a Prágai Nemzeti Múzeumba került – egyetlen példányban létező – szólamait. Ezeket Esterházy Miklós herceg zenekarának vezércsellistája, az a Joseph Weigl jegyezte le, akinek a mű készült. Nyilván ő volt az ősbemutató szólistája, és a kotta ismeretében biztosra vehető, hogy nagy virtuóza volt hangszerének. Az első tétel egyik motívumát az 1763-ban írott Miklós-napi kantátájából (Destatevi, o miei fidi, Hob. XXIVa:2) kölcsönzi Haydn, újabb jelét adva a herceg iránti tiszteletének. LUIGI BOCCHERINI (1743–1805) apja jó nevű énekes és nagybőgő-játékos volt. Lánytestvérei egy kivétellel balett-táncosok lettek. A bátyja is, aki később librettókat írt, pl. Haydn Il ritorno di Tobia című oratóriumához. Luigi csellistaként kezdte, és 13 évesen Puccini ükapjának támogatásával Luccában adta első koncertjét. A zenetörténet első, nyilvános koncerteket adó vonósnégyesének tagjaként Bécsben és Párizsban is fellépett. Később a madridi olasz opera zenekarának tagja, majd a királyi udvar zeneszerzője lett. A nyolc hangszerre írott G-dúr notturno érett korszakából, 1787-ből való. GIACOMO PUCCINI (1858–1924): A Krizantémok I. Savoyai Amadé (Aosta hercege, Spanyolország volt királya) halálára íródott elégia. Gyakorlati okokból vonósnégyesre készült, ám a koncertéletben legtöbbször vonószenekari előadásban hallható. Puccini annyira értékesnek tartotta, hogy kétszer is felhasználta 1893-ban komponált Manon Lescaut című operájában: előbb a börtönjelenetben, majd a címszereplő halálánál. ANTONIO ROSETTI (c. 1750–1792) a Prágától 60 km-re É-Ny-ra található Litomericében (Bohémia) született Anton Rösler néven. Élete korai időszakáról nem maradtak fenn dokumentumok. 1773-ban Németországba ment, és ott Öttingen-Wallenstein grófjának Haydn által is elismert zenekara, a Hofkapelle nagybőgőse és házi zeneszerzője lett. Ettől kezdve az Antonio Rosetti nevet használta. Termékeny komponista volt. Leginkább fúvós versenyművei ismertek, egyes szakértők szerint Mozart kürtversenyeihez az ő darabjai szolgáltak modellként. Életművéből kiemelkedik az 1787 márciusában komponált g-moll szimfónia, mely ezen a koncerten hangzik el először Magyarországon.