Benjamin Jarrett (USA) SPRING CLEANING - PREMIER

2015. szeptember 16. 19.00 Bakelit M.A.C.

Koncepció, koreográfia és színrevitel: Benjamin Jarrett

Támogatók: a budapesti L1 Egyesület, a San Franciscó-i RAW (Rezidens Művészek Műhelye) és a Berkeley-i The Foundry.
www.brjarrett.blogspot.com

Ez egy rituális átváltozás,nem tudom miből, valami mássá.
Sok éve dolgozom ezeken az ötleteken, de csak a közelmúltban találtam meg a módját, hogyan lépjek velük kölcsönhatásba és alakítsam őket művészetté.

Azzal indultam neki, hogy annyi régi ötletemet használom fel, amennyit csak tudok, hogy úgymond „lesöpörjem a polcot”. Úgy éreztem, hogy ezzel a sok lejegyzett, de soha ki nem próbált ötlettel a tudatalattim visszatart, mert végre akarja hajtani ezeket a hóbortos, komolytalan terveket. Mégiscsak leírtam őket valamilyen okból, és bármit is láttam bennük, megérdemelnék, hogy ha csak egyszer is, de kipróbáljam őket.

Még mindig az iconoplast foglalkoztatott, egy darabom (2012-ből), melyben olyan filmrészleteket használtam fel, amelyek kamaszként formáltak engem, és a szereplők cselekedetein keresztül kifejezhettem, milyen óriási hatással volt rám fejlődő és növekvő fiatalként a szórakoztatóipar.

A bevált munkamódszerem a következő: összefűzök több ötletet melyekről úgy gondolom, talán működhetnek együtt, és kipróbálom őket. Néhány működik, néhány nem. Amelyek működnek, azok nagyon gyorsan más ötletekké alakulnak, teljesen átformálva a darabot. Így addig nem is tudom, milyen lesz a darab, míg majdnem a végére nem érek, mert minden alkalommal minden ötletet újra kipróbálok, vagy az ötleteket más sorrendben helyezem el – így az egész újra megváltozik.

Tehát elkezdem „próba-szerencse” alapon, aztán igazítom, majd újraigazítom, és ahogy haladok előre, egyre több és több jelentést fedezek fel, míg nem találok egy (csont)vázat, amelyből a különböző mozgásszövetek kinőhetnek.

A „végleges” darab premierje 2015-ben, az L1danceFesten lesz.

Köszönetet szeretnék mondani az L1 Egyesületnek, hogy meghívtak és támogattak ebben az évben, a lelki támogatómnak, és élet- és bűntársamnak, Petrának, hogy segít abban, hogy tovább változzak, mégpedig méltósággal és emelt fővel, a lányunknak, Lilunak, aki az egyik legnagyszerűbb tanítóm, a szüleimnek, hogy elértem idáig, és hogy a legjobb tudásuk szerint neveltek; az új barátomnak, Yoshinak és a régi barátomnak, Iannak, akik mindketten sokat segítettek a darab megvalósításában.

Benjamin Jarrett 2005 óta diákja és előadótársa Anna Halprinnak. A táncos/színházi világban a legnagyobb hatással a következő alkotókkal való közös munka volt rá: Sherwood Chen, Min Tanaka, Oguri, Tadashi Endo, Antero Alli, Sara Shelton Mann and Guillermo Gomez Peña. Benjamin 2008 óta Halprin, Endo, Ladjánszki Márta, és a grazi Spielraum Ensemble nemzetközi előadásaiban szerepel.

Samuel Lefeuvre (FR) monoLOG
2015. szeptember 16. 19.00 Bakelit M.A.C.

Koreográfia/Tánc/Hang: Samuel Lefeuvre
Művészeti tanácsadó: Florencia Demestri
Produkció: LOG asbl
Támogató: Francia Intézet Budapest

A 2012-ben készült szólóban az előadó közvetítő szereppel bírmédiumként közvetít a közönség és egy olyan sötét jelenség között, melyet maguktól nem tudnának érzékelni. David Lynch Twin Peaks című tévésorozatának szereplője, a Tuskó Lady karaktere ihlette a Lefeuvre által megformált modern orákulumot, aki saját rögeszméivel és a közösség elvárásival egyaránt harcol. Mikor végül révületbe kerül, az őt körülvevő erők látszólag a töréspontig csavarják a testét.

A Caenben és az angers-i CNCD-ben szerzett táncosi előképzettség után Samuel Lefeuvre Brüsszelbe költözött és Michele Anne De Mey-vel dolgozott. Samuel a Les Ballets C. de la B tagjaként alkotóként és előadóként közreműködött Alain Platel Wolf [Farkas] produkciójában, és Lisi Estarassal a La Mancha, a Patchagonia és a Primero/Erscht című előadásokban. A Wolf készítése közben találkozott Franck Chartier-vel és Gabriela Carrizoval, akik meghívták, hogy csatlakozzon a belga Peeping Tom együtteshez, hogy elkészítsék a Le Salon és a Le Sous Sol előadásokat. 2007 óta Samuel együttműködik a zenész Raphaëlle Latinivel, akivel létrehozták az ENTORSE társulatot, és előadásokat készítettek ACCIDENS (ce qui arrive), [aùt] és Hantologie címmel. 2013-ban Jérôme Bel alkotásában, a Cour d’Honneur-ben vettek részt és nemrégiben Boris Charmatz/a Musée de la Danse kezdeményezésében, a 20 Dancers for the 20th Century-ben működtek közre.

two-women-machine-show (DK) & Jonathan Bonnici (UK) TRANS—
2015. szeptember 16. 19.00 Bakelit M.A.C.

Ötlet/Színpadravitel: Jonathan Bonnici (UK), Marie-Louise Stentebjerg (DK)
A színpadraállítás és a folyamat dokumentálása: Ida-Elisabeth Larsen
Előadók: Jonathan Bonnici, Emma-Cecilia Ajanki, Piet Gitz-Johansen, Robert Logrell
Fény/Díszlet/Jelmezek: Hanna Reidmar
Hang: anti Rieser
Grafika/Dokumentáció: Samuel Gregory Moore
PR: Gunnva Nolsøe
Projektmenedzser: Malene Geertz
Adminisztráció: Projektcentret

Koprodukció: Bora Bora

Támogatók: Danish Arts Foundation, Koppenhága városa, Odense városa, Augustinus Fonden, Theatre Momentum, Laboratoriescenen, Dansarena Nord, Play Practice Residency, Mumuksha Centre for Transformation, Dán Királyság Nagykövetsége Magyarország

www.twowomenmachineshow.com/collaborations/t-r-a-n-s

A TRANS—t szertartásos struktúrák inspirálták. A közönség a színpadon lévő négy előadó köré ül le. Az előadók jellemzést adnak mindenről, amit látnak, így a közönség és maga a tér is az est előadásának részévé válnak. Az előadók és minden jelen lévő közötti folyamatos kölcsönhatás állandó mozgásban lévő helyzetet hoz létre. Vajon ez a szertartás ki tud alakítani bennünk egy újfajta viszonyt a környezetünkhöz, sikerül-e átformálnia a berögződéseinket?

A TRANS— ötlete 2012-ben Marie-Louise Stentebjerg és Jonathan Bonnici fejében született meg. Egy kutatással kezdődött, melynek célja az erőszak kortárs formáinak meghatározása és megértése volt. Két év és négy workshop után eljutottunk „a címkézés gyakorlatához”, mint konceptuális konklúzuóhoz, amiről úgy gondoltuk, hogy a fogyasztói kapitalizmusban testet öltő modern erőszak lényege. Ezt a gyakorlatot a kortárs kapitalista társadalom nyelvvel való visszaélése idézte elő, mivel a nyelvet eszközként használta ahhoz, hogy kategorizálja a világot és így jól körülírható határokat képezzen benne. A TRANS—ban megpróbálunk túllépni a nyelven, és így új természetet adni neki, mely mentes a címkéktől és az ezekhez társított következtetésektőll.

2014-ben a Danish Arts Foundation-től teljes produkciós támogatást kaptunk és 2015 januárjában hathetes próbafolyamatba kezdtünk, melybe már bevontuk a jelenlegi előadókat is. A darab premierje márciusban az aarhusi ‘New Nordic Dance’ Bora Bora Platformon volt, majd beválogatták a júniusi koppenhágai Det Frie Felts Festival-ra, és egy egész héten keresztül fut 2015 szeptemberében a koppenhágai Dansehallerne-ben.

Marie-Louise Stentebjerg 1981-ben született Dániában. Előadó, táncos, koreográfus és kurátor/szervező. Társalapítója a two-women-machine-show és a RISK:RECLAIM:ENTERTAIN társulatoknak.

2004 és 2005 között az Amszterdami Művészeti Iskolában tanult a bölcsészet- és társadalomtudományokba integrált tánc szakon. 2003-2005: diplomát szerzett a Salzburg Experimental Academy of Dance-en az Intensive Erasmus Programban . 2011-2013: két évet töltött az Odsherred Teaterskole-ban, a dán előadó-művészeti központban. 2012 (márc.-szept.): részt vett a Christopher Hewitt vezette Process Guidance Programban, a Samtalekøkkenet/LiveArt.dk szervezésében.