A születés és a halál misztériuma örökös és megválaszolatlan kérdéseket vet fel bennünk. Már fogantatásunk pillanatában részesei vagyunk a halálnak az idő kikerülhetetlen örvényében süppedve végzetünk felé.

Normális körülmények között nincs indok, ami megmagyarázhatja, vagy akarat, amely befolyásolhatja ezeket a folyamatokat. Életünkről és halálunkról nem mi döntünk. Létezhet tehát egy hatalmas tudat-halmaz, egy végtelen gondolat, amely az általa kreált világban organizálja egyéni létünk fizikai szükségét vagy szükségtelenségét. Számunkra, emberi lények számára egy felfoghatatlanul óriás intelligencia töredékei lehetünk, gondolatszállítók, akik újabb és újabb tapasztalatokkal tágítják az Univerzum határait. Fizikai létünk végén lepereg előttünk életünk filmje. Teremtőnk, az óriástudat számára talán ez az a pillanat, ami igazán fontos, mert ekkor, végső gondolatunk utolsó szikrájaként lövelljük felé egy egész élet tapasztalatait. Koreográfus: Zachár Lóránd A Bolero az a klasszikus, amely a világ számos koreográfusának adott ihletet, mert a táncnak született. Ha a Bolerot hallgatjuk, lelkünkben és testünkben vizuális orgazmussá teljesül a zene. Ez a balett tisztelettel adózik a modern tánc minden mesterének, ebben a végkimerülésig szóló koreográfiában. Zene: Maurice Ravel
Kosztüm, díszlet: Molnár Zsuzsa
Koreográfia: Raza Hammadi