A Fonó zenekar a '60-as években kezdődött táncház-mozgalom újhullámának második nemzedékét képviseli. Koncertjein, lemezein a magyarok és a szomszéd népek népzenéjével találkozhatunk, a hagyományokhoz hű tolmácsolásban.

A beszédes című Vadbarokk album alapgondolata abból a felismerésből sarjad, mely szerint a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor elemezett és megjelenített hatása mellett jelen van egy ezzel ellentétes irányú folyamat is: a műzenének a zenei folklór fejlődésére ható szerepe a népzene kutatói előtt régóta ismert jelenség, ám összefüggéseit eddig többnyire csak zenetudósok eszmecseréjén taglalták.

A barokk zenekultúra egyik kiemelkedő vívmánya a vonós hangszerek, fa-, rézfúvósok és a csembaló összeállításával kialakított kamarazenekar volt, ezt a formációt az est folyamán a Musica Profana kamaraegyüttes tagjai keltik életre. A kései barokk idején a valamikori Magyar Királyság területén ez az együttes-forma "folkorizálódott", azaz a hangszeres zeneszolgáltatást a falvakban is kezdték átvenni a vonós alapú zenekarok. A Bach Brandenburgi versenyei, Vivaldi Négy évszakja előadására összeállított zenekarok sehol máshol a világon nem szilárdultak meg folklórban, még a barokk zene nyugati nagyhatalmainak területén sem. A hegedű-brácsa-bőgő-fafúvós-cimbalom összetételű együttesek - illetve a fúvósokat vagy cimbalmot nélkülöző változataik - mind a mai napig csakis a Kárpát-medence, valamint két kisebb népcsoport, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok népzenéjében találhatók meg.

A Fonó zenekar Vadbarokk-kezdeményezése a barokk zene kifejezésformáinak, díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatának és esetenként dallamainak népi hagyományozódása révén fennmaradt értékeket eleveníti fel. A rendkívül izgalmas zenerégészeti utazás most a Vojnovich-Huszár Villa szabadtéri színpadán is bemutatkozik augusztus 23-án.