NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Amit vártam: Fantasztikus szinészek, ráadásul magukat játszhatják, a szinkronszínész-életüket! Ezért ültem be a stúdiószínházba. Ehhez képest: A darab semmi (az ugyanis nem darab, hogy a szinkronstudió vezetője mindenkit kihasznál, és a sztrájk-kezdeményt is elfojtja, hanem csak egy ötlet) , a játékmód enyhe ripacskodás (milyen lenne: nincsenek valódi karakterek, konfliktusok, illetve egy darab konfliktus, hogy akkor sztrájkoljunk-e, amiben senki nem hisz, de nem is lesz semmi belőle; egyedül Szakács Tibornak kellett "alakítania", de ő is csak kiabált). Igénytelen és tehetségtelen a dramaturgia, a díszlet és a rendezés is. Amikor a musztereket szinkronizálták a színészek, az pazar volt, ezt tudják, ezt tudjuk, hogy tudják, de akkor is nagyon élvezetes. (Bár a cselekményhez ezek a betétek keveset adnak hozzá). Jó volt nézni, hallgatni Esztergályos Ceciliát, hétköznapi bölcsességeivel sokat segített, hogy legyen valami a darabban. Másoknak is voltak jó mondatai...de ez a legtöbb. (Ja, és az elején a 80-as évek zenéiből az összeállítás....) A darab végén piros fehér zödben a konyec, vége és talán a the end felirat, és valami emelkedett Shakespear-szerű emelkedett szöveg...miért is? Merthogy MAGYAR a szinkron?