A Festetics-koncertek szép hagyománya, hogy egy-egy kiemelkedő hangszeres művész időnként szólistaként és karmesterként (illetve zenei vezetőként) is bemutatkozik.

Beethoven művei között alig találunk olyan, szórakoztató célú művet, mint Mozart és Haydn Divertimentói. Ritka kivétel az 1811-ben komponált 12 kontratánc. A tánc angol eredetű, eredeti neve country-dance, magyarul falusi tánc volt, ebből alakult ki német neve. Németalföldön keresztül jutott el a kontinensre; karaktere kissé rusztikus, súlyosabb léptű, mint az elegáns menüetté. Brahms Szerelmi dalkeringők című sorozata négy énekhangra és négykezes zongorára készült, egy romantikus német költő versgyűjteménye alapján. A népköltészetre hasonlító, szerelmes verseket tartalmazott orosz, lengyel és magyar minták nyomán, Brahms azonban Johann Strauss, a keringőkirály iránti, gyakran hangoztatott tiszteletét akarta kifejezni a művel. Énekhang nélküli változatot is készített a darabból, sőt kilenc tételt zenekarra is hangszerelt, amelyek ugyancsak előadhatók énekkel vagy anélkül. Csajkovszkij Vonósszerenádja a zeneirodalom egyik kimagasló alkotása. Azt példázza, hogy fúvós hangszerek nélkül, azok színgazdagságáról lemondva is lehet lebilincselő, kifejezésben és drámai erőben is gazdag művet alkotni. Címe ellenére nem szórakoztató zene, hanem tulajdonképpen egy vonósokra komponált szimfónia. Műsor:
L. van Beethoven: Kontratáncok
J. Brahms: Szerelmi dalkeringők
P. I. Csajkovszkij: Vonósszerenád