A művészeti alkotás kiindulási pontja Hamvas Béla Silentium c. esszégyüjteménye volt.

A több médiumot felhasználó mű tizenhat táncszámból épül fel, melyek négy jelenetet alkotnak: I Henoch: 1. Ou metanoésan 2. Dompteur 3. Az üres cirkusz 4. Henoch
II Egy csep a kárhozatból: 5. Silentium 6. Noche oscura del alma 7. Ó, lemondani! 8. Eztnevezemfehérnek
III Jázmin és olaj: 9. Alles steht im Wunder 10. Mámor vagyunk 11. Azegyetlenvalóságasemmi 12. Aderű
IV Gyümölcsóra: 13. Íme, az őszibarack 14. Szent, vagynaplopó. 15. Ce miracle d'étre deux 16. Naplopó; Felhasznált médiumok: vetített szöveg, tánc, fény, zene (vonósnégyes, zongora és női hang), video valamint színpadi látványterv. Hamvas esszéinek kollázstechnikával történő fragmentációjával, összevonásával erős emocionális telítettséggel bíró lírai szőveg jött létre. Ez a színpadra, a táncosokra valamint a zenészekre vetítve jelenik meg. Ezen kívül a kilencedik tánc alatt egy mezzoszoprán előadásában elhangzik az egyetlen énekszám, az Alles steht im Wunder.
Úgy tűnik, Hamvas szövege a modern művészet közhelyeit dolgozza fel, ami az előadás alkotóit az őket körülvevő világ ambivalenciáiról, az élet fragmentációjáról, a művészeti alkotás egyediségének dilemmájáról gondolkodtatja el a nézőt. Képes-e a művészet változtatni a világon,vajon a cselekvés, vagy annak hiányának akarása győzedelmeskedik?