"Az Avar ihletője – egy versrészleten kívül – egy Avar utcai őszi séta. Vagyis a „véletlen".

A minden tekintetében költői előadás képi világa, a koreográfia beszédessége (anélkül, hogy az egy köznapi értelemben vett történetiséget közvetítene) egy jelentős jellemfejlődési ívet ábrázol – annak nem megszokott oldaláról. Ahogy a levelek minden ősszel lehullanak, ahogy évente, ciklikusan ismétlik a maguk haláltáncát, amíg az ágról a földre kerülnek, s amíg a fa, melyet elhagytak újra kilombosodik és újra és újra, évente megerősödik, hogy hozzá immár egy másik formában visszatérjenek, úgy ez az ismétlődés az emberi jellemmel is rokonságot mutat."