A Duna Szimfonikus Zenekar tavaszi hangversenysorozatának IV. előadása.
A három bécsi klasszikus mester ismerte egymást: Joseph Haydn (1732-1809) és Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) a nagy korkülönbség ellenére is barátok voltak, akik egymás művészetét nagyra tartották és tisztelték. Mindketten rövid ideig tanították Ludwig van Beethoven-t (1770-1827), aki azonban mindkét mesterével elégedetlen volt, mert már akkor meg volt győződve saját zsenialitásától. Mozart 1772 elején (16 évesen) komponálta azt a kis sorozatot, melyeket ma vonószenekari divertimentókként ismerünk (K. 136-138), de „hangszerelésük” alapján születésükkor valószínűleg vonósnégyesek lehettek. Mozart 1770 márciusában tett itáliai utazása során Milánóban ugyanis találkozott a vonósnégyes íráshoz mesterien értő Sammartinivel, és profitált is az idős mester kompozíciós módszereiből, mintát és ihletett egyaránt kapott kompozíciós technikájából. Az 1780-as évek elején keletkezett Haydn bájos, gazdag invenciójú és szórakoztató Zongoraversenye, amelynek már a saját korában is kedvelt volt a Rondo all’Ungherese feliratot viselő verbunkos ízű zárótétele. Beethoven kedvelte és tisztelte az „udvari kamara-mechanikus” címet viselő Johann Nepomuk Mälzelt, aki amolyan ezermesterféle ember volt Bécsben. Különféle zene automatákkal és szerkezetekkel kísérletezett. Az ő nevéhez fűződik többek között a metronóm feltalálása, amely a zeneszerzők által meghatározott tempót mutatta meg. Ennek fő alkatrésze egy inga, amelynek kilengési sebessége a szerzői szándéknak megfelelően módosítható, kattanásai pedig hűen jelzik a szerzők által kívánt időegységet. A 8. szimfónia második tételének egyenletesen lüktető, ketyegő ritmussal kísért zenéjét Mälzel metronómja ihlette. Erről tanúskodik az azonos dallamú, humoros Beethoven-kánon szövege is. Beethovent bántotta, hogy ez a szimfóniája kevesebb tapsot kapott az 1814. február 27-i bemutatón, mint a 7. szimfónia. Szerinte „azért nem tetszett, mert annyival jobb a másiknál. Eljön az idő, amikor majd tetszeni fog!”. Beethoven jóslata valóra vált: a 8. szimfónia hamarosan népszerű lett. Zelinka Tamás Műsor
Mozart: D-dúr divertimento (K. 136)
Haydn: D-dúr zongoraverseny (Hob. XVIII:11)
Beethoven: 8. (F-dúr) szimfónia, op. 93 Közreműködik:
Boros Misi — zongora Vezényel:
Deák András
A három bécsi klasszikus mester ismerte egymást: Joseph Haydn (1732-1809) és Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) a nagy korkülönbség ellenére is barátok voltak, akik egymás művészetét nagyra tartották és tisztelték. Mindketten rövid ideig tanították Ludwig van Beethoven-t (1770-1827), aki azonban mindkét mesterével elégedetlen volt, mert már akkor meg volt győződve saját zsenialitásától. Mozart 1772 elején (16 évesen) komponálta azt a kis sorozatot, melyeket ma vonószenekari divertimentókként ismerünk (K. 136-138), de „hangszerelésük” alapján születésükkor valószínűleg vonósnégyesek lehettek. Mozart 1770 márciusában tett itáliai utazása során Milánóban ugyanis találkozott a vonósnégyes íráshoz mesterien értő Sammartinivel, és profitált is az idős mester kompozíciós módszereiből, mintát és ihletett egyaránt kapott kompozíciós technikájából. Az 1780-as évek elején keletkezett Haydn bájos, gazdag invenciójú és szórakoztató Zongoraversenye, amelynek már a saját korában is kedvelt volt a Rondo all’Ungherese feliratot viselő verbunkos ízű zárótétele. Beethoven kedvelte és tisztelte az „udvari kamara-mechanikus” címet viselő Johann Nepomuk Mälzelt, aki amolyan ezermesterféle ember volt Bécsben. Különféle zene automatákkal és szerkezetekkel kísérletezett. Az ő nevéhez fűződik többek között a metronóm feltalálása, amely a zeneszerzők által meghatározott tempót mutatta meg. Ennek fő alkatrésze egy inga, amelynek kilengési sebessége a szerzői szándéknak megfelelően módosítható, kattanásai pedig hűen jelzik a szerzők által kívánt időegységet. A 8. szimfónia második tételének egyenletesen lüktető, ketyegő ritmussal kísért zenéjét Mälzel metronómja ihlette. Erről tanúskodik az azonos dallamú, humoros Beethoven-kánon szövege is. Beethovent bántotta, hogy ez a szimfóniája kevesebb tapsot kapott az 1814. február 27-i bemutatón, mint a 7. szimfónia. Szerinte „azért nem tetszett, mert annyival jobb a másiknál. Eljön az idő, amikor majd tetszeni fog!”. Beethoven jóslata valóra vált: a 8. szimfónia hamarosan népszerű lett. Zelinka Tamás Műsor
Mozart: D-dúr divertimento (K. 136)
Haydn: D-dúr zongoraverseny (Hob. XVIII:11)
Beethoven: 8. (F-dúr) szimfónia, op. 93 Közreműködik:
Boros Misi — zongora Vezényel:
Deák András
Helyszín
Duna Palota
Budapest, 1051, Zrinyi u. 5.
Budapest, 1051, Zrinyi u. 5.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!