A Duna Szimfonikus Zenekar tavaszi hangversenysorozatának II. előadása.

Johannes Brahms (1833–1897) joggal hihette, hogy a Szent Antal korál feldolgozása, amelynek kézírásos kottáját a neves Haydn-kutatótól, Ferdinand Pohltól kapta, hiteles. Azóta kiderült, hogy Brahms tévedés áldozata lett! A tetszetős és ünnepélyes témát Brahms hosszabb ideig dédelgette, és csak 1873-ban határozta el, hogy variációt komponál rá, nagyjából Haydn hangszerelési stílusához és technikájához alkalmazkodva. Ily módon az eredetileg 2 oboára, 2 kürtre, 3 fagottra és 1 szerpentre készült korál-feldolgozást feldúsította a vonóskarral és az azóta már múzeumi tárgynak számító szerpentet pedig kontrafagottra cserélte. Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) e-moll hegedűversenye a szerző egyik legsikeresebb, és legtöbbet játszott alkotása. Népszerűségét nemcsak behízelgő dallamosságának, hanem könnyedségének, a szólóhangszer virtuozitásának és az ötletes hangszerelésnek köszönheti. „Mendelssohnt korunk első muzsikusának tartom és leveszem a kalapom a mester előtt” – vallotta barátjáról Robert Schumann. Franz Schubert (1797-1828) 1816-ban két jelentős szimfóniát komponált, de sem a c-moll „Tragikus”, sem pedig a B-dúr, vagyis a IV. és az V. szimfónia nem aratott sikert. Hogy miért nem, az rejtély, mert mindkettő arról tanúskodik, hogy a 19 éves mester pályatársait messze felülmúlva sajátította el kora legnagyobbjainak (Haydn, Mozart, Beethoven) zenei nyelvét, melyet temérdek egyéni szépséget rejtő módon használt. Az V. szimfónia azon kevés számú Schubert mű közé tartozik, amelynek ősbemutatójáról biztosat tudunk: a komponálás évében egy bécsi műkedvelő zenekar előadta. Zelinka Tamás Műsor
Brahms: Változatok egy Haydn-témára, op. 56a
Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64
Schubert: 5. (B-dúr) szimfónia, B485 Közreműködik:
Szabadi Vilmos — hegedű Vezényel:
Deák András