SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK G. Mahler: X. szimfónia – I. tétel C. Orff: Carmina Burana

Közreműködik: Ihring Anna (szoprán), Kristofori Ferenc (tenor), Alexandru Aghenie (bariton), a Nyíregyházi Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Csaba Péter Gustav Mahler 1911. május 18-án hunyt el. A halála előtti évben, már betegen dolgozott X. szimfóniáján, amelyet öt tételesre tervezett, de egyiket sem sikerült befejeznie. „A X. szimfónia alapérzése a halál bizonyossága, a halál fájdalma, a halál kigúnyolása…” – mondta a műről Mahler özvegye. A zeneszerző halála után barátai és a hozzá közel álló muzsikusok körében lázas tevékenység kezdődött, hogy előadható állapotba hozzák a partitúrát. A kor leghíresebb tudósai elemezték a hagyatékot, ismert zeneszerzők és karmesterek vitatkoztak a lehetőségekről; több változat is készült, de a kiegészítések hitelességéről folyó vita máig nem szűnt meg. Csaba Péter, aki az előző években több Mahler-szimfóniát is előadott, most ezzel az utolsó, torzóként maradt alkotással gazdagítja azt a Mahler-képet, amelyet ő mutat meg közönségének. Az első tétel hangzik el, amely a halálról, annak közeledtéről szól – tökéletes ellentétben Orff Carmina Buránájával, amely az élet szépségét, örömeit, az életösztön diadalát hirdeti. Egy bajorországi kolostorban találták meg azt a középkori kódexet, amely a kor világi költészetének, a természet, a szerelem, a bor dicséretének jellemző példáit tartalmazza. Ezekre a szövegekre komponálta Carl Orff a maga csupa szín, csupa lendület zenéjét, amely 1936-os bemutatása óta töretlen népszerűségnek örvend.