Fókuszban a koreográfusok: Molnár István és Zsuráfszky Zoltán

Molnár István (1908, Kolozsvár – 1987, Bu­dapest) kiváló művész, posztumusz Kossuth-díjas magyar koreográfus, táncművész, néptánckutató, a korszerű táncfolkloriszti­kai kutatás alapjait vetette meg, Bartók és Kodály példáját követve alakította ki koncep­cióját. 1936-ban még tornászként vett részt a berlini olimpián, majd expresszionista táncos­ként ért haza Párizsból, a néptánccal hazatérését követően, 1939-től kezdve foglalkozott. Több amatőr együttest alapított és vezetett (Csokonai Együttes, Ruggyantaárugyár Együttese), majd a SZOT Művészegyüttes mű­vészeti vezetése és a Honvéd Művészegyüt­tes után a Budapest Táncegyüttes vezetője (1956–71) lett. Kötelességének tartotta az eredeti néptánc bemutatását, megőrizve improvizatív jellegét, miközben a hagyomány formavilágát summázó, ebből sarjadó szuve­rén táncnyelv megteremtését tűzte ki célul. Zsuráfszky Zoltán kiváló művész, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus 1956-ban született Szikszón. Az Állami Balett Intézet néptánc ta­gozatának elvégzését követően a Magyar Állami Népi Együttes szólistája, majd 1983-ig tánckarvezetője. Művészeti vezetője volt a JATE Bálint Sándor Táncegyüttesnek és a gyöngyösi Vidróczki Együttesnek is, majd a legendás Kodály Kamara Táncegyüttesnek. 1991-től a Budapest Táncegyüttes művésze­ti vezetője és iés igazgatója, amely 2007-ben beolvadt a Honvéd Táncszínházba. Zsuráfszky 2007-től a Honvéd Táncszínház (ma Magyar Nemzeti Táncegyüttes) és 2012-től a Honvéd Együttes művészeti vezetője. Közreműködő együttesek: Magyar Nemze­ti Táncegyüttes (volt Honvéd Táncszínház), Erkel Ferenc Néptáncegyüttes