Schubert-Berlioz: A Rémkirály (D. 328)
Mahler: Gyermekgyászdalok
J. S. Bach: „Ich hatte viel Bekümmernis” – kantáta (BWV 21)
Komlósi Ildikó (mezzoszoprán), Celeng Mária (szoprán), Megyesi Zoltán (tenor), Kovács István (basszus) A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Kovács János Állítólag Schubert úgy gondolta, hogy a zene legmélyebb természete szerint mindig szomorú: a vidám zene tulajdonképpen elképzelhetetlen. Ha a zene valóban a tökéletesség foglalata, ha a zene világa egy ideális világ illúzióját kelti fel, akkor számunkra, hallgatók számára a zene leginkább a kielégíthetetlen vágyakozás tárgyaként jelenhet meg. A zene tehát az elérhetetlenséget teszi érzékelhetővé, s mint ilyen, mindig fájdalmat és szomorúságot fog kelteni, még akkor is, ha egy különösen vidám, duhaj tánc jelmezében jelenik meg. Persze az is lehet, hogy Schubert csupán arra utalt, hogy a zene alkalmas arra, hogy olyan helyzetekben beszéljen helyettünk, melyekben már képtelenség szavakat találni. Amikor a szomorúság elnémít, amikor a fájdalom elbénítja a hangot. Amikor a veszteség feldolgozhatatlannak tűnik. A Goethe-ballada nyomán írt Schubert-dal vagy a Friedrich Rückert elégiáit csokorba gyűjtő Mahler-dalciklus egészen biztosan ilyen, hiszen egy különösen nehezen artikulálható érzés, egy gyermek elvesztésének fájdalmát és döbbenetét fejezi ki. Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.
Komlósi Ildikó (mezzoszoprán), Celeng Mária (szoprán), Megyesi Zoltán (tenor), Kovács István (basszus) A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Kovács János Állítólag Schubert úgy gondolta, hogy a zene legmélyebb természete szerint mindig szomorú: a vidám zene tulajdonképpen elképzelhetetlen. Ha a zene valóban a tökéletesség foglalata, ha a zene világa egy ideális világ illúzióját kelti fel, akkor számunkra, hallgatók számára a zene leginkább a kielégíthetetlen vágyakozás tárgyaként jelenhet meg. A zene tehát az elérhetetlenséget teszi érzékelhetővé, s mint ilyen, mindig fájdalmat és szomorúságot fog kelteni, még akkor is, ha egy különösen vidám, duhaj tánc jelmezében jelenik meg. Persze az is lehet, hogy Schubert csupán arra utalt, hogy a zene alkalmas arra, hogy olyan helyzetekben beszéljen helyettünk, melyekben már képtelenség szavakat találni. Amikor a szomorúság elnémít, amikor a fájdalom elbénítja a hangot. Amikor a veszteség feldolgozhatatlannak tűnik. A Goethe-ballada nyomán írt Schubert-dal vagy a Friedrich Rückert elégiáit csokorba gyűjtő Mahler-dalciklus egészen biztosan ilyen, hiszen egy különösen nehezen artikulálható érzés, egy gyermek elvesztésének fájdalmát és döbbenetét fejezi ki. Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.
Helyszín
Zeneakadémia
Budapest, 1061, Liszt Ferenc tér 8.
Budapest, 1061, Liszt Ferenc tér 8.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!