A férfiak szeretik a kellemes zenét. A férfiak szeretik a sejtelmes fényeket. A férfiak szeretik a szép szavakat. A férfiak szeretik a finom mozdulatokat. A férfiak szeretik a fennkölt gondolatokat. A férfiak szeretik a meghitt pillanatokat.

A férfiak szeretik a finom érintéseket. A férfiak szeretik az elgyönyörködtető művészeteket. A férfiak szeretik a jó társaságot. A férfiak szeretik a tartalmas kalandokat. A férfiak szeretik a precíz gépjárműveket. A férfiak szeretik a laktató ételeket. A férfiak szeretik a gyöngyöző söröket. A férfiak szeretik az izgalmas futballmérkőzéseket. A férfiak szeretik az akciódús mozifilmeket. A férfiak szeretik a jópofa bemondásokat. A férfiak szeretik a pucér asszonyokat. A férfiak szeretik az ocsmány tréfákat. A férfiak szeretik a megdöbbentő büfögéseket. A férfiak szeretik a gyors, kemény szexet. A férfiak szeretik az igényes pornófilmeket. A férfiak szeretik a igénytelen pornófilmeket és szeretik a kellemes zenét.   Míg számos mű kifejezetten a női lélek őskáoszra emlékeztető misztériumát boncolgatja, addig a méltatlanul háttérbe szorult hímek belső világával viszonylag kevesen foglalkoznak. Persze ha a népszerű sztereotípiákat vesszük alapul…akkor ez lehet azért, mert az erősebb nem valójában maga az evidencia, vagy azért, és ez a kevésbé népszerű – legalábbis az érintettek körében biztosan –, mert egyszerű, mint a faék. Természetesen ezen népi szentenciák egyike sem állja meg a helyét, igenis van mit megfejteni a férfiakon is, és ezt a tézist most a Füge Produkció és a Dumaszínház alkalmi kollaborációjából született színpadi produkció igen meggyőző módon bizonyítja. Vinnai András tanulságos, kellő komolysággal komponált, mélypszichológiai munkájából kiderül, hogy a férfiak sok mindent szeretnek, sok mindenre vágynak, de természetesen leginkább egy nőre – vagy egyszerre többre is.