Azon gondolkodom, vajon mi lehet az az előadás, ami valóban fontos és szükség van rá.

Amit nem én akarok, hanem önmagától születik. Amit nem „akarok” közölni. Ami nem a megélt örömeimből és fájdalmaimból épül. Nem anyám és apám megoldatlan konfliktusairól beszél és nem a gyermekkorom feldolgozatlan traumáiból szövődik. Nem akarom a színházat kórháznak vagy pszichiátriának. Nem akarok politikai hovatartozásokról diskurálni, sem a megélhetés szükségszerűségéről.
Hanem csak a szívről… Előadók: Barabás Anita, Halász Csilla, Hoffmann Adrienn Koreográfus: Gergely Atilla