Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, s lett neki egy fia...

Így kezdődik a mese. Fehérlófia, miután az anyja kétszer hét esztendeig szoptatta és a fiú eléggé megerősödött, világgá indul szerencsét próbálni. Útközben találkozik Fanyüvővel, Vasgyúróval és Hegyhengergetővel, akik sorra birokra kelnek vele, de ő erősebbnek bizonyul náluk, legyőzi őket, ők pedig mellészegődnek útitársul. Amikor megtudják, hogy a király lányait sárkányok rabolták el, nyomban kiszabadításukra indulnak. Keresésük során összetalálkoznak a Hétszűnyű Kapanyányimonyókkal, aki megtréfálja őket: furfanggal sorra legyűri a három útitársat és kását eszik a hasukról. Egyedül Fehérlófia jár túl az eszén: szakállánál fogva egy fához kötözi. A Hétszűnyű Kapanyányimonyók viszont elmenekül, s a négy cimbora nyomába ered. Így jutnak el egy lyukhoz, mely az alvilágba vezet. Egyedül Fehérlófia merészkedik le az alvilágba. Sorra rátalál a három sárkány várára, legyőzi a sárkányokat, kiszabadítja a királylányokat, és visszajuttatja őket a földre azon a lyukon át, amelyen leérkezett. Csakhogy ő már nem mehet vissza. Társai cserbenhagyják: visszadobják a kötelet, amellyel leereszkedett. Az alvilágban bolyong tovább, míg rá nem talál a Griffmadárra, amely végül visszarepíti a földre. Itt aztán megbünteti hűtlen társait és feleségül veszi a legkisebb királyleányt. FEHÉRLÓFIA A Fehérlófia az egyik legősibb elemeket hordozó tündérmesénk. Számtalan változata ismert a Székelyföldtől a Dunántúlig, mégis Arany László 1862-ben megjelent gyűjteménye tette egyik legismertebb népmesénkké. Színpadra állításakor az Arany László-féle variáns mellett Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményben található változatot is felhasználtuk. Mivel a tánc eleve nem epikus műfaj, kezdettől fogva elvetettük a lehetőséget, hogy a mese szó szerinti színpadi változatát hozzuk létre: inkább arra vállalkoztunk, hogy a mese motívumainak felhasználásával olyan táncjátékot alkossunk, amely többé–kevésbé hű marad az eredeti tartalomhoz, miközben autonóm művészeti alkotásként is megállja a helyét. A népmese természetszerűen nem számol semmiféle színpadi ökonómiával, nincsenek  „betartandó szabályok”, ezért bizonyos módosításokat – ha úgy tetszik egyszerűsítéseket – hajtottunk végre a színpadi változat megvalósításakor. A mesélő szerepeltetését amely amúgy kézenfekvő megoldás minden mesejáték esetében, elvetettük és egyszerűsítettük a mese szövevényeit. Fehérlófia például a Griffmadár helyett a Hétszünyü Kapanyányimonyók segítségével kerül vissza a földre, hiszen ugyancsak ő volt az, aki az alvilágba juttatta. Hasonló módon a kásaevés történetét is táncmotívumok helyettesítik. Ezek az átalakítások részint abból is adódnak, hogy a tánc műfajilag eleve egyfajta stilizációt feltételez. Így például minden mesealak egy-egy népi táncforma, táncfigura által válik egyénítetté. A történet során kialakuló összecsapások, küzdelmek a különböző táncfigurák közötti versengés formájában nyernek kifejeződést. Minden konfliktus – legyen szó a Kapanyányimonyókkal vagy a sárkányokkal való küzdelemről – egyfajta ügyességi próbaként jelenik meg, amelyben végül mindig Fehérlófia bizonyul jobbnak és ő győzedelmeskedik. GONDOLATOK A ZENÉRŐL ÉS  A KOREOGRÁFIÁRÓL A Fehérlófia mesejáték–táncjáték zenéje népzenei gyökerekből táplálkozik, de mégsem népzene. Egymásután és egymás mellett megtalálható benne középkori dallamtípus és verbunk, székely és erdélyi román népzenei elemek, illetve balkáni zenei hatás. Egy közös vonás próbálja összetartani a zenét, és ez a zenei humor, a paródia, ami néha groteszk hatást vált ki, mint a sárkányok vagy az ál-lakodalom esetében. Az előadás élő zenei kísérete a zene és a tánc szoros egymásra utaltságát és összhangját hivatott erősíteni. A koreográfia keveri a néptánc és a kontakt tánctechnikát. A néptáncon nevelkedett tánckarnak ez különleges és izgalmas felkészülést jelentett. A szereplők, a karakterek megformálását és előadását csak a zene, ritmus és tánctechnika biztonságos ismerete és uralása teszi lehetővé. A koreográfia követi a mese dramaturgiáját, de  táncnyelven próbálja elmesélni, közvetíteni mondandóját. Reményeink szerint a Fehérlófia táncjáték egy olyan újabb táncszínházi kísérlet, ami nemcsak a gyerekekhez, hanem mindenkihez szól. Maszkok: Zayzon Ádám A jelmezeket készítették: Bandi Katalin, Divatház Művészeti vezető: Varró Huba Zenekarvezető: Moldován–Horváth István Igazgató: Barabási Attila Csaba Dramaturg: Pávai Csanád m.v. Művészeti munkatárs: Tekeres Gizella m.v.  
A műsor időtartama 40 perc, utána kézműves-foglalkozást tartunk. Óvodai és iskolai csoportok jelentkezését is várjuk.