Kisvárosi Lady Macbeth. A színdarab, kísérletező jellegű, új színházi utakat és kifejezésformákat kereső alkotás. Az előadás egyik vezérfonala a közönség és a színész viszonyának újraértelmezése.

Egyszeri, múlékony pillanatok összesége, mely az előadás testiségének, térbeliségének és hangzóságának performatív létrejötte során válik közösen megélt eseménnyé. A darabot létrehozó művészek szakmai tapasztalata, és kuturális háttere nagyon különböző. Céljuk, hogy többféle művészeti forma egységes elemet alkosson az adott előadásban, amely az intimitás, nőiség és érzékiség témáit feszegeti. A monológban a múlt visszatérő, kísértő történései összefonódnak a jelen momentumaival, az idősíkok keresztezik egymást, szürreális hatást keltve. Az emlékfoszlányok és a pillanatnyi érzelmek, a valóság és képzelet, a múlt és a jelen hajszálvékony mezsgyéjén táncolnak. Lady Macbeth hátborzongató közelsége a nézőkhöz, szemérmetlen vallomásai kibírhatatlan ürességről és unalomról, végzetes játékai, titkai a szerelemről, gyilkosságokról egy keserédes világról beszélnek. Ziháló lélegzet, szavak, hangok és zene egy pulzáló monológgá állnak össze, mely újra és újra feltör a törékeny testből.