A Glass House projekt Magyarországon – zsidó zenei örökségünk újragondolása nemzetközi és magyar sztárok segítségével

A Glass House neve itthon ismeretlenül cseng, ám a tagok jól ismertek: az együtttes vezetője a Grammy-díjas Frank London, aki már sokszor koncertezett Magyarországon. Aram Bajakiant Lou Reed és Diane Krall rajongói egyaránt ismerhetik: a Velvet Underground alapítójának turnégitárosa a jazzdívával is sokszor koncertezett. Az argentin Pablo Aslan az etnojazz kiemelkedő bőgőstehetsége, Yoni Halévy nagyszerű izraeli jazzdobos, Jake Shulman Ment pedig tősgyökeres brooklyni hegedűs, aki a magyar, román, roma és a kelet-európai zsidó zene megszállottja, és Erdélytől a Duna-deltáig bejárta már gyűjtőként közös zenei örökségünk legfontosabb régióit. Három kiemelkedő magyar zenész csatlakozott a tavaly tavasszal, New York-ban létrehozott formációhoz, amelyet az ottani Balassi Intézet hívott életre a Holokauszt áldozatainak emlékéve alkalmából. Bő fél év után játszik újra együtt a lassan világhírűvé váló cimbalomvirtuóz Lukács Miklós, világzenei kiválóságunk, Szirtes Edina Mókus és a jazzt, az etnot és minden kísérleti területet látható természetességgel belakni képes Ágoston Béla. Frank London vezetésével és Vadász Zita, a Balassi Intézet New York-i kurátorának közreműködésével az együttes az MTA Zenetudományi Intézetétől, Rob Coentől, Kiss Ferenctől és más szakértőktől kapott útmutatás alapján állította össze programját, melynek célja a tág értelemben vett magyar zsidó zenei örökség felidézése. Népdal, városi dal, kántorének és operett egyaránt előkerül a programban, és – az örökség folytathatóságát hirdetve – a közreműködők néhány meglepő természetességgel a régi anyagokhoz illeszkedő szerzeménye is. Az együttes nemzeti, egyben univerzális tanulságot is hordozó tragédiánkra, a Holokausztra való komplex emlékezés és emlékeztetés szándékával alakult. A közreműködő művészek estje kimondatlanul is a mi lett volna ha? lehetőségére kérdez rá, hiszen jelentős részeiben a továbbélésben megakadályozott hagyományokat mutat be. A koncert olyan illúzió, amelynek részesévé válva a közönség kötelességévé válik visszatérni a valóságba, és múltunkkal szembenézni: a művészektől kapott élmény lehetne élő hagyomány hazánkban, ha a Holokauszt magyar és német elkövetői nem rongálják meg helyrehozhatatlanul a magyar zsidó kultúrát, és nem törnek e kultúra, kultúrák sokféle hordozójának életére páratlan szisztematikussággal és kegyetlenséggel. Sem az örökség, sem a múltfeldolgozás komplexitását nem tagadja a program: az anyag sokrétűsége, gazdagsága, a zenészek kísérletező kedve és tehetsége együttesen teszi lehetővé, hogy míg megtanuljuk jobban szeretni a nemzetközi line-up révén egyetemes értékességében megmutatkozó magyar zsidó örökséget, számos ponton a történelem terhéről is kénytelenek vagyunk elgondolkodni. Közreműködők: Frank London - trombita, művészeti vezető Ágoston Béla - fúvós hangszerek
Pablo Aslan - nagybőgő
Aram Bajakian - gitár
Yonadev Halevy - dob
Lukács Miklós - cimbalom
Jake Shulman-Ment - hegedű
Szirtes Edina Mókus - ének, hegedű