Babeș-Bolyai Tudományegyetem - Színház és Televízió Kar - Magyar Színházi Intézet
Marius von Mayenburg: Paraziták
Rácz Erzsébet nyersfordításának felhasználásával
Marius von Mayenburg Paraziták című drámájának szereplői két egymást maró pár és egy öregember, aki autóbalesetet okozva egy életre kerekesszékbe kényszerítette az egyik férfit. Mindannyiuk élete rohamosan épül le, s ők nemhogy tehetetlenül tűrik, hanem észre sem véve segítik elő önnön pusztulásuk. Már-már banálisnak tűnő kegyetlen történet, egy mélységesen valóságos abszurd világ. Az értékrendek felborultak, a kapcsolatok kiürültek, a színpadon a magukét hajtogató kompromisszumképtelen torzók vannak – egyszerre van ebben valami büchneri és csehovi, nyers líra és könyörtelen dráma. A kolozsvári színművészetisek ezeknek a sorvadó véglényeknek a lelkét próbálják megfejteni, az embertelenben megtalálni az esendőt, emberit. Előadásuk magányról, fájdalomról, szeretetéhségről, szeretetről és szerelemről, kóbor, sérült emberi lelkekről szól, akik észrevétlenül felszámolják magukat. Egy előadás rólunk, a ma emberéről. Felkavaró, hideg tükör, amiben ismerős arcokat látunk. „...Nem a testi betegségek, nem az autóbalesetben szerszett bénulás, és nem az ezt okozónak a bűntudat jelenti az igazi fájdalmat. Nem ezek okozzák ezt a viselhetetlenül nagy terhet. Abban, hogy ezt így tudjuk érezni, abban az ifjú színésztanoncok játéka, a maga nagyon finoman, tónusaival éreztetett érzékletessége az, ami teljesen jól képes ezt árnyalni. Értelmezni, hogy az önelfogadás, önismeret mindig a legjobb ellenszere a magát folyamatosan megölni akaró, mindeközben a másik vérét szívó élet berendezkedésnek. Akkor is jó előadás ez, ha ezt a fajta parazitizmust nem mindig, és nem egyformán kiegyenlített erősséggel sikerül megmutatniuk.”
Csatádi Gábor – 7 óra 7 „Megtört emberek nyomasztó élethelyzetével találkozunk, hiányzik a karakterek embersége, saját keresztjük súlyát a másik személy nyomorának a tükrében látják. Az előadás maga sokkoló, húsbavágó és undort keltő, azt hiszem, ezek a szavak jellemzik igazán. (…) Nem könnyű megérteni a karaktereket, de talán nem is ez a fontos – a versek, a zene, a monológok viszont segítenek ebben. Az előadást leginkább a mindent körüllebegő gyászos hangulata teszi igazán felejthetetlenné. Még ha drasztikus látványvilággal is, de eléri azt, amit a modern színháznak el kell érnie: elgondolkodtat, indulatokat kelt és a képünkbe törli a világ szennyét.” Ambrus Kata - Campus Ringo: Pál Attila
Betsy: Puzsa Patrícia
Friderika: Molnár Enikő
Patrik: Okos Ákos Attila
Multscher: Csokán C. Raul Rendező: Bodó A. Ottó
Asszisztens: Csuszner Ferencz
Látványvilág: Bocskai Gyopár, Bodó A. Ottó
Szcenikus: Tenkei Tibor
Zenei vezető: Kovács Áron Ádám
Koreográfus: Sinkó Ferenc
Hangfelvétel: Borsos Levente, Kerekes Zsolt
Báb: Csiszér József
Technikai munkatárs: Almási Attila, Lovassy Cseh Tamás A Creatív Média Színházi Ügynökség szíves segítségével.
Marius von Mayenburg Paraziták című drámájának szereplői két egymást maró pár és egy öregember, aki autóbalesetet okozva egy életre kerekesszékbe kényszerítette az egyik férfit. Mindannyiuk élete rohamosan épül le, s ők nemhogy tehetetlenül tűrik, hanem észre sem véve segítik elő önnön pusztulásuk. Már-már banálisnak tűnő kegyetlen történet, egy mélységesen valóságos abszurd világ. Az értékrendek felborultak, a kapcsolatok kiürültek, a színpadon a magukét hajtogató kompromisszumképtelen torzók vannak – egyszerre van ebben valami büchneri és csehovi, nyers líra és könyörtelen dráma. A kolozsvári színművészetisek ezeknek a sorvadó véglényeknek a lelkét próbálják megfejteni, az embertelenben megtalálni az esendőt, emberit. Előadásuk magányról, fájdalomról, szeretetéhségről, szeretetről és szerelemről, kóbor, sérült emberi lelkekről szól, akik észrevétlenül felszámolják magukat. Egy előadás rólunk, a ma emberéről. Felkavaró, hideg tükör, amiben ismerős arcokat látunk. „...Nem a testi betegségek, nem az autóbalesetben szerszett bénulás, és nem az ezt okozónak a bűntudat jelenti az igazi fájdalmat. Nem ezek okozzák ezt a viselhetetlenül nagy terhet. Abban, hogy ezt így tudjuk érezni, abban az ifjú színésztanoncok játéka, a maga nagyon finoman, tónusaival éreztetett érzékletessége az, ami teljesen jól képes ezt árnyalni. Értelmezni, hogy az önelfogadás, önismeret mindig a legjobb ellenszere a magát folyamatosan megölni akaró, mindeközben a másik vérét szívó élet berendezkedésnek. Akkor is jó előadás ez, ha ezt a fajta parazitizmust nem mindig, és nem egyformán kiegyenlített erősséggel sikerül megmutatniuk.”
Csatádi Gábor – 7 óra 7 „Megtört emberek nyomasztó élethelyzetével találkozunk, hiányzik a karakterek embersége, saját keresztjük súlyát a másik személy nyomorának a tükrében látják. Az előadás maga sokkoló, húsbavágó és undort keltő, azt hiszem, ezek a szavak jellemzik igazán. (…) Nem könnyű megérteni a karaktereket, de talán nem is ez a fontos – a versek, a zene, a monológok viszont segítenek ebben. Az előadást leginkább a mindent körüllebegő gyászos hangulata teszi igazán felejthetetlenné. Még ha drasztikus látványvilággal is, de eléri azt, amit a modern színháznak el kell érnie: elgondolkodtat, indulatokat kelt és a képünkbe törli a világ szennyét.” Ambrus Kata - Campus Ringo: Pál Attila
Betsy: Puzsa Patrícia
Friderika: Molnár Enikő
Patrik: Okos Ákos Attila
Multscher: Csokán C. Raul Rendező: Bodó A. Ottó
Asszisztens: Csuszner Ferencz
Látványvilág: Bocskai Gyopár, Bodó A. Ottó
Szcenikus: Tenkei Tibor
Zenei vezető: Kovács Áron Ádám
Koreográfus: Sinkó Ferenc
Hangfelvétel: Borsos Levente, Kerekes Zsolt
Báb: Csiszér József
Technikai munkatárs: Almási Attila, Lovassy Cseh Tamás A Creatív Média Színházi Ügynökség szíves segítségével.
Stáblista
| Rendező | Bodó A. Ottó |
Helyszín
Vígszínház
Budapest, 1137, Szent István krt. 14.
Budapest, 1137, Szent István krt. 14.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!