Ötven év már zenetörténeti léptékű idő. Fél évszázad választja el egymástól például Johannes Brahms és Bartók Béla születését, vagy éppen Thelonius Monk és John Medeski világrajöttét. Amikor 1965-ben Gonda János vezetésével a Bartók Konzi keretei között megalakult a „jazz tanszak”, a jazz még csak nemrégiben került át a „tiltott” művészetek közül a „tűrt” kategóriába.

Aczél György egy 1958-as feljegyzése szerint a műfaj „szentimentalizmushoz, pesszimizmushoz és egzaltációhoz vezet, eltereli az ifjúság figyelmét a társadalom fontos kérdéseiről és amerikanista életformát terjeszt”, a hatvanas években azonban feltűnt egy, a kultúrpolitika szemszögéből még jelentősebbnek tűnő veszély: a beat. Alighanem ez is, no meg a kodályi zenepedagógia nemzetközi elismertségének megerősödése is szerepet játszott abban, hogy a magyar jazzoktatás a legkorábbi európai példákkal egy időben intézményesülhetett. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történelmi jelentőségű tettet vittek végbe Gonda János és harcostársai, no meg a későbbi zászlóvivők (az alapító utáni tanszak-, illetve tanszékvezetők: Borbély Mihály, Binder Károly, valamint kollégáik), hiszen napjaink honi jazzéletének legjelentősebb alakjai mind a jazztanszak „köpönyegéből” bújtak elő. Egyedülálló jazz-ünnep keretében ők teszik most tiszteletüket az alma mater előtt.

Közreműködnek: Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre, Berkes Balázs, Fekete Kovács Kornél, Babos Gyula, László Attila, Borbély Mihály, Berki Tamás, Oláh Kálmán, Bacsó Kristóf, Lattman Béla, Zsoldos Béla, Lakatos Ágnes, Csuhaj Barna Tibor, Elek István, Benkó Ákos, Balázs Elemér, Regály György, Horányi Sándor, Binder Károly, Fonay Tibor, Hámori János, Friedrich Károly, Jeszenszky György, Márkus Tibor, és a Tanszék legkiválóbb növendékei.........